Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Proklos
Alkotások száma: 243
Regisztrált: 2004-03-14
Belépett: 2012-06-28
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (20)
-Egyéb prózai alkotások (8)
-Mese (15)
-Versek (39)
Film / Zene
-Zenekritikák (12)
-Filmkritikák (3)
Képgaléria
-Festmények (31)
-Rajzok (61)
-Tattoo (11)
-Fotók (20)
-Digitális alkotások (12)
-Street Art (2)
Műfordítások
-Novellák (2)
Feltöltve: 2006-07-16 17:51:14
Megtekintve: 1171
Terrorizer - World Downfall (1989)
...Leépítéssel felhatalmazott zene-fogalom, ami háborúval támad… rombol, pusztít!!!...


Velejéig lázító és romboló egy lemez, mely, mint egy ősrobbanás épül be tudatunkba, s a színfalak fölött az atomkorszak árnyéka lebeg. Egyesek azt hihetik, hogy azért írok erről a lemezről most, mert nem sokára megjelenik az új lemezük közel 20 év hallgatás után, de csalódást kell, hogy okozzak; az ok egyszerű; (s igazából ezzel le is lehetne zárni a kritikát) ez a lemez nem csak kultikussá, fogalommá, stílussá tette a zenekart, hanem bátran jelenthetem ki, a GRINDCORE alaptétele ez.

A World Downfall-lal a TERRORIZER létrehozta a Reign In Blood of Grindcore-t, ami bandák generációit inspirálta, olyannyira, hogy felhasználták a számcímeiket különböző death-grind bandák az albumaik névadásánál vagy a zenekar elnevezésében (ezzel is adózva a Nagyok előtt)-(mondanom se kell, ugyan ez a helyzet a Slayer-rel is, ám ezt most hagyjuk!).

A világ bukása, egy hanyatlás pontos rekonstrukciója ez a lemez, mely bár a múlt tapasztalatait hordozza, a jelen problémáival, és a holnapok félelmeivel vegyítve. Most azt hihetnénk, hogy valami nagyon komoly és elgondolkodtató dolgot kapunk, de nem, csak puritán módon a csontig lecsupaszított zajos grindcore-t. A grindcore legendás történelmébe úgy itta be magát iszap módjára a Terrorizer, ahogy a Cro-mags a HC-ba.

Az album az "After World Obliteration" (A világ eltörlése után) kezdődik, amiből mindjárt érezhetjük is, hogy ez a lemez nem fog melódiába átfordulni, azt kapjuk, amit várunk!
Ez a dal tele van támadó hangulatú, jó riffekkel, ám maga az album nem egy riff-mániás középtempózás. Inkább minőségiek a riffek, mint mennyiségiek; hiszen alapvetően egy gyors és száguldó, komplex zajos horda ez, hol a sebesség éppen úgy rombol és lázít, mint maga a szövegek, és a vokál. A hangzás jellegzetes, az első gitár húzástól, az utolsó cinig és tamig, a basszertól az állandóan pakoló kétlábdobig és kapkodó-eszeveszett pergőig. Már messziről hallatszik, mi is az a Terrorizer, mely egyszerre provokátor és propaganda, az uszítás és a leépítés toposzát hangsúlyozván. 36 perc tömény pokol, ahol a jövőnk és vágyaink a benzin, a törekvő-elégedetlen ember, pedig a gyufa.

A szövegírás tükrözi a rögtönzött válaszadást az ingerre – ösztönre – élénkítőszerre, fűszerezve a politikával, erőszakkal és a haldokló szociális helyzettel, végül is a szövegvilág sok hasonlóságot mutat a brazil R.D.P.-vel (Ratos De Porao – Csatorna patkányok; 80-as évek elején alakult HC-crossover-punk, néhol crust és grind megoldásokkal dolgozó cult bandára), csak náluk sokkal erősebb a kormánnyal való szembenállás, bár a kapitalizmus ellenesség mindkettőjüknél éppen úgy erős, mint a háborúellenesség. Ennyivel amúgy a Napalm Death szöveg koncepcióit is felhozhattam volna, és a zene is inkább Napalm Death hasonlóságokat mutat, mint Morbid Angel-t.

1989 november… mikor a Világ bukása megjelenik (mely előtt már 2 demó és egy EP napvilágot látott – szörnyű borítókkal és hangzásokkal), a saját idejében és most is kifejezi a fejlődését ennek az elidegenedett műfajnak, a Terrorizer zenéje mindvégig precíz-komplex, bunkósbot – bár mégsem ver agyon, etalon s mégis művészien kifejező, ami megcélozza mind a testét és elméjét a hallgatónak. Mindenkinek, aki az extrém metál szerelmese ismernie kéne a TERRORIZER nevét. Ismerni és elismerni egy kultikussá vált albumukat, melyet 3x adtak ki újra (a kiadások alapszíneiből tudod meg, hogy mikor kiadás; jelent meg barnán, kéken, sárgán). A 80-as évek késői korszakában megjelent album, körülbelül ugyanazt jelentette a maga idejében az újszerűségével, letaglózó tudásával és felejthetetlenségével, mint mondjuk a Thrash metálon belül a 86-os Slayer lemez (Reign In Blood – bár erre már az
imént utaltam).

Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy project banda, (sorolhatnék még hasonló formációkat, ezekből a közösségekből; Meathook Seed, Extreme Noise Terror, S.O.B., Unseen Terror, etc…) tehát nem meglepő, a színtiszta tudás és töménytelen ötlet és düh megoldása, hiszen mind négyük játszik vagy játszott befolyásos extrém metál bandákban.

David Vincent - basszer és vokál (csakúgy mint a Morbid Angel-ben vagy a Genitorturers-ben)
Oscar Garcia - Vokál (Mayesti, Nausea)
Jesse Pintado - gitár (Luckup, Mayesti, és volt Napalm Death tag - (1990-2004))
Pete Sandoval – dob (Modbid Angel)

Aki még ismert arc és közreműködött az album megalkotásában az maga a producer; Scott Burns. Ő egy legendás Death metál producer, aki a Morrisound Recordsnál részvett néhány Death metál album összehozásában, s olyan bandákkal dolgozott együtt mint a: Deicide, Cannibal Corpse, Suffocation, Obituary és még másokkal.

Emlékeimben tartom még azokat a szép időket, amikor festett vagy rajzolt borítókkal jelentek meg lemezek, nem bombasztikus hangzással, de számítógéptől mentesen. Emlékszem azokra az időkre is egyben, amikor még albumokat vettünk a Nuclear Blast kiadótól (albumokat és nem szemetet, meg szerződés végett kiadott-összecsapott szart vagy pénzéhes 100 x lerágott trilogya-discoraphy válogatásokat), olyanokat, amiknek producere volt Scott Burns, azóta nyugdíjba ment és a kiadónak is ezt kéne tennie. Na de ne legyünk Mikszáth módjára romantikusak és múlt szépítők, éljünk a jelenben, de hallgassuk a múltat! Egyre gyakrabban érzem azt, akkor még volt koncepció, volt tudás és nem csak a sztárkodás és pénzéhes zenész kezek markolta hangszerek egy profi stúdióban. Ez egy darab a múltból, egy súlyos darab!!! (minden Napalm Death és Morbid Angel fanatikernek kötelező-beszerezendő – ha eddig esetleg nem tették volna meg…)

10ből 10 pont… (na de ez evidens)


A világbukás (World Downfall)

Beleestél a csapdájukba,
Becsapnak, hogy higgyél,
Hogy az emberekért futnak.

Hihet valaki is ezeknek a hazug szemeteknek?
Minden centet kipréselve belőled…



Igazságtalanság (Injustice)

Kibaszott hazugságokat gyártanak nekünk,
pénzt vesznek el a saját meggazdagodásukra,
szard le ezt az életet!
Élni egy világban csak hogy meghalj!
Nem!!!

Szar se törődik semmivel,
nem hallom a kiáltásokat bentről,
bárcsak meg nem születőként maradhattam volna!
Most szenvedek a büneidtől!
Kihasználni valakit, hogy több hatalmat szerezz,
valakinek meg kell ezt állítania!

-----

01. After world Obliteration (3:28)
02. Storm of Stress (1:28)
03. Fear of Napalm (3:02)
04. Human Prey (2:08)
05. Corporation Pull-In (2:22)
06. Strategic Warheads (1:38)
07. Condemned System (1:22)
08. Resurrection (2:59)
09. Enslaved by Propaganda (2:14)
10. Need to Live (1:17)
11. Ripped to Shreds (2:52)
12. Injustice (1:29)
13. Whirlwind Struggle (2:16)
14. Infestation (1:56)
15. Dead Shall Rise (3:05)
16. World Downfall (2:44)
http://www.terrorizer.us
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-09-13 17:33:13
:}
2006-08-09 23:39:10
így van! :}
2006-07-18 18:35:54
ez egy hatalmas album, nektek meg köszönöm a leírtakat :}
2006-07-18 09:38:31
Igazán jó volt olvasni ezt a pár sort. Őszintén megmondva a konkrétat, eddig még nem vettem a fáradtságot, hogy zene kritikákat olvassak ezen az oldalon. Szánom-bánom. Sajnos akár mennyire készültem rá, hogy a zenével együtt fogok választ szerkeszteni ez most nem jött össze, akár mennyire is kerestem nem tudtam megtalálni az albumot, pedig tudom, hogy megvan valamerre, de a káosz most győzött nálam. (itt köszönet bartoxilvinek, akitől azért bejött egy-két „elvetemült” muzsika, meg gondolat. Köszi szépen!!! Na meg a Yack zenekarnak, ha szabad a reklám, ha nem akkor ez a rész törlendő. :))) Kicsit visszavesz számomra az egészből, hogy nem tudok angolul, ami be kell vallani eléggé nagy hátrány, viszont a jó zene az jó zene marad akkor is, ha csak kevésbé értjük a szövegét, persze azért az ilyen írások, mint a tiéd, nameg az egy két fanzine, ami terjeng erre felé (is) azért ad egyfajta betekintést. :) Naszóval fogtam a Napalm Scum című albumát helyette, csak a hangulat miatt. :)) Jó kis olvasmány volt, így pedig különösen.
Zeneileg persze én mindenevő lennék, tehát stílustól függetlenül meghallgatom, ami tetszik. Ezen a téren szerencsére eléggé tág az érdeklődésem. Sokat hozzáfűzni nem tudok, csak, hogy jó volt olvasni, a többit pedig elmondtad szerintem mindenki helyett. Azért köszi, mert így ismét szélesedett kissé a repertoár, ami mindig jó.
Kedvet is kaptam a súlyosabb muzsikákhoz és előszedtem a Haunted-től az One Kill Wonder című albumot, őket legalább volt szerencsém élőben is látni…
Na ennek nem volt sok lényege, csak leírtam ami éppen jött…
(Más. A legutóbb Alhanán volt szerencsém belefutni egy zenekarba, akik Stonedirt (remélem jól írom) néven futnak. Na őket ajánlom mindenkinek. Engem elsőre megfogott, a Pantera az elég erőteljes hatással lehetett rájuk az 100. Összességében kellemes muzsika érdemes rá szánni az időt…)
2006-07-17 17:58:53
Majd írok véleményd, de csak otthon tudom elolvasni (későn), de ez nem baj, mert a zenével együtt jobban fog esni. :))