Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Beetle_178
Alkotások száma: 75
Regisztrált: 2006-03-10
Belépett: 2017-10-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (9)
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Dalszövegek (1)
-Versek (51)
Képgaléria
-Rajzok (1)
-Fotók (1)
Feltöltve: 2006-10-28 02:50:38
Megtekintve: 1435
Altatódal
Legördült arcán az első könnycsepp. Már két órán keresztül tartotta vissza a könnyeket. Két órán át szakadatlanul mosolygott. Nem akart szerelmének fájdalmat okozni. Kibontakozott az ölelésből és felrohant a lépcsőn. A lépcsőfordulóban már nem bírta tovább. Elszédült és térdre rogyott. Hallotta mikor Laci kiment a kapun. Kata szíve majd megszakadt. Tudta, hogy örökre vége a szerelemnek. Laci éjt nappallá téve dolgozott és nem maradt a lányra ideje, ezzel nagy fájdalmat okozva neki. Idő közben a fiú érzelmei elhalványultak. Szakítottak.
A lány fel küzdötte magát az első emeletre. Körbe se nézett, berohant a lakásba. Bekapcsolta a számítógépet és begépelte a gondolatait:
Búcsú

Élhetsz nélkülem innentől,
Nem leszek többé fölötted tető.
Nem te vagy a Párom,
Álmaidat nem én vigyázom.

Kezedben van lelkem,
Nagy ennek a terhe.
Nem vigyáztál rá,
Halott vagyok már.

Bűntudat szaggatja szívem,
Ez nekem nem élet.
Kitartok és várok,
Eljön már halálom.

Sziklaszirten állok,
Végre hazatalálok.
Ez a búcsúm néktek,
Örökké szeretlek téged.

Mindenkinek elküldte e-mail-ben. Testvérei csöndesen szuszogtak már. Csak ő volt ébren és a fájdalom. Eszébe jutott hirtelen, hogy valakitől még nem búcsúzott el. Felébresztette édesanyját, ki megrémülve ébredt fel. Ne kellj fel édesanya. Csak nézni szeretném, ahogy alszol. Olyan békés vagy, mint egy angyal. Anyu, ugye tudod, hogy szeretlek és mindig veled leszek, ugye tudod?-
-Igen édesem, gyere feküdj mellém és éneklek neked, mint mikor pici voltál.-
-Máris, csak beveszek valamit amitől nem fog fájni ...többé semmi sem- tette hozzá hallkan.
A lány kirohant. Mire visszaért édesanyja már félig aludt. Kata bebújt édesanyja mellé az ágyba. Egy puszit nyomott az arcára. Az Anya átfonta karjaival és egy régi altatót dúdolt a kislányának. Erdőben eprező kisleány ül. Csöndes a nagy erdő körös-körül. Csak egy kis madárka ül az ágon. Aranyos pillangó szálldogál ott. Ki nékem megfogja azt a madárt, engedem szeretni a jó vadászt. Ki nékem megfogja mind a kettőt, szívemből fogom én szeretni őt.-
A dal visszaidézte Katának a békés gyermekkort. Egy utolsó ölelés, egy utolsó könnycsepp, egy utolsó a legfontosabb embertől -Szeretlek- és a lány örök álomba szenderült.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-10-31 01:07:55
nagyon szeretlek kicsi lányom.Te is nagyon fontos vagy nekem az életemben. Egyben Boldog SZÜLINAPOT kivánok szerdán. SZERETLEK. Nagyon szép volt de nem szeretném ezt átélni, mert én ebbe belehalnék
2006-10-29 11:08:07
Köszönöm szépen nektek :) Lae
2006-10-28 19:18:13
Meghatóan,fájdalmas és gyönyörű történet. Nem rövid ez. Kerek és tömör. Mident elmond benne. Gratula.
2006-10-28 17:23:35
Valóban megható történet és szívbemarkolóan szomorú is egyuttal. Én a tömörséget érzem picit hibájának,a rövidséget,de amit írtál az magáért beszél,úgyhogy én csönben is maradok. :))

Puszi.
2006-10-28 13:19:21
meghatódtam;(