Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Silmarille
Alkotások száma: 124
Regisztrált: 2006-05-05
Belépett: 2012-09-18
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Versek (68)
Film / Zene
-Filmkritikák (1)
Feltöltve: 2006-08-28 22:44:08
Megtekintve: 323
Egyedül
Néma szavakat küldök neked,
Gyere velem,szólít a végtelen.
Repüljünk együtt a hold felé,
Gyere velem bontsd ki szárnyaid.

Eonok óta várlak,hívlak Kedves,
Indulj hozzán szomorú lelkem.
Ússzunk együtt a mély tengerbe,
Indulj hozzám,majd én vezetlek.

Havas tájon állva nézem az eget,
Miért nem jössz?Eltűnik létem.
Fussunk együtt a haldokló télben.
Miért nem jössz?Elapad már vérem.

Nem leszel velem,soha tán,
A hó forró véremtől olvad már.
A végtelen bezárta kapuját,
Itt maradtam egyedül...Fáj.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-29 15:43:07
Ez nagyon szomorú, fájdalmas... Az eleje olyan szerelmes, boldogan hívogató, aztán egyre jobban elbizonytalanodik az öröm benne és végül már a saját magad által sejtett sorsodat éled... Gyönyörű...