Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Jykeva
Alkotások száma: 23
Regisztrált: 2006-05-13
Belépett: 2013-02-20
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (3)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (11)
RPG
-Shadowrun Novellák (1)
Feltöltve: 2009-11-20 22:34:25
Megtekintve: 1616
4 szabály
"Mindig nézz a hátad mögé, lőj előbb, takarékoskodj a lőszerrel, és SOSE kezdj sárkánnyal!"


2059, november 4.
Seattle, Redmond


-Ahhh...! Ez, az ,gyerünk! Gyerüüünk... !
Csatt.
-Kuss legyen!
Kezd már elegem lenni ezekből az olcsó kis lotyókból. Azt hiszik, ha rájátszanak majd mosolyogva fizetek még pár rongyos nujent. Kurvák ambícióval. Persze az olcsó húsnak híg is a leve...
-Naaa, most mi van?- hökkent meg, mikor abbahagyattam vele a lepedőgyűrést.
-Kifogytam a készletből, el ne merj innen menni- kezdtem magamra cibálni a ruháimat.
-Addig nem is, míg nem fizettél! Piszkosul megbánod, ha...Hallod?! -unottan csaptam be Magam mögött az ajtót- Rohadék...
Azért dzsekim alá géppisztolyomat is eltettem. Bár a környéket ismerem mint a tenyeremet, ebben a mocskos világban még kotont venni se életbiztosítás. Megvetően köptem egyet a szétrepedezett betonra Magam mellé. Már megint esett. A kutyának van kedve ilyenkor akárhova is menni- ezért is egy rohadt kennel az egész város. Céltudatosan vettem az irányt a közeli Mallba, az egyetlen helyre ami ilyenkor nyitva van még. Vagyis... Crusher 425. Körbenéztem, nem követnek-e, majd belevetettem Magam ennek a lepukant krimónak füst-, alkohol-, és bűzfelhőjébe. Majdnem jobb mint otthon. Az a ribanc még várhat egy kicsit.

"Mindig nézz a hátad mögé"

-Craig! Craaaaaaig! CRAAAAAAAAIG!
Dühödten prüszköltem egyet. Az ismerős, öblös megszólítást akkor se tudtam volna összetéveszteni máséval, ha akartam is volna. De miért ma? Miért ma kellett összefussak vele? Nagyon nem volt kedvem Csonttörővel találkozni, de az istenit neki, töményre vágytam. Nameg a numerám befejezésére...
-Hogy ityeg, hö? Rég nem lát..láttu...láttuk egymást, igaz? E?
Csonttörőt aki egyszer látta, az többször el nem felejti. Egy nagydarab, büdös, füves, rasztahajú troll, agyaráról WC- illatosító lóg... Ennyi elég is róla. Ott voltam, mikor valaki egyszer kigúnyolta az illatósítóját. A troll tőből letépte a "vicces fiú" karját és azzal verte el. Valószínűleg nem ismerte azt az urbán legendát, amiben állítólag Csonttörő három golyót fejelt le, ÉS MÉG TÁMADT. Persze az alkoholfogyasztás mértékének megfelelően nő a bevitt találatok száma, de a mende-monda alapját nem vitattam sose. Legalábbis előtte.
-Na, megku..kuku..kukkkultál? E?
Kezében egy majd' méteres jointot tartott büszkén, akkora vigyorral a pofáján, hogy belefért volna a fejem. Biztosra vettem, hogy már reggel biztos több anyag volt benne mint pékkenyérben az adalékanyag. A pulthoz léptem.
-3 rumot Nekem, és egy korsó...- végigmértem haveromat-...kerozint neki.
-Höhöhö, az jó lesz, szeressem...- veregetett hátba, kis híja volt hogy nem fejeltem le a pultot.
Nagy önuralommal gyorsan legurítottam a rumízű, műanyag löttyeimet, majd magára hagytam Csonttörőt. Nem volt kedvem a trollal lerészegedni megint, és már nagyon akaródzott végre befejezni amit elkezdtem...
A Mall maga nem volt valami nagy. Tipikus ami-kell-itt-van áruház, az ezerféleképpen telefröcskölhető szójákon át ("A szádban gyorsabban olvad, mint a kezedben!") a radioaktív gyümölcsökön ("Bennem kevesebb a plutónium, kóstolj csak meg!") keresztül a JMÉ chipekig ("Unod az életed? Vegyél JMÉ chipeket!"). Minden, amit a szánalmas kispolgárok szeme-szája és miegyebe megkíván. Mind ugyanazt a szart kapják, csak máshonnan harapnak bele. Legalább a koton nem változott az évek során. Még. Remélem.
Jól esett végre a tökig érő tócsából száraz padlóra lépni, csak hogy összemocskoljam. Páran lézengtek az áruházban, azonban valami gyanús prüszkölés a hátam mögött azonnal eszembe juttatta az első szabályt.
Szerencsémre "csak" egy majd' két és fél méteres minotaurusz lépett be az üzletbe. Az újságos részleg felé vette az irányt. Mi dolga lehet egy ilyennek az éjszaka közepén az újságoknál...? Megráztam a fejem: amíg nem Velem van dolga, nem is izgat. Ritka látvány az ilyen, ne is legyen sűrűbb. Csak dolgom ne legyen Vele...A pénztárhoz lépve két doboz kotont lemarkolva hanyagul dobtam a pénztáros elé, közben körbenéztem, hány rosszarcú tag lézenghet ebben a koszfészekben.
-Csak ennyi lesz, uram?- sípolt egy hang a fülembe.
Egy bögyös, vörös hajú ember-nőstény állt a pénztárgép mögött, próbálva felvenni a leszarom-kicsoda-amíg-fizet arcát. Látszólag nem szokott hozzá hogy ilyen nagydarab, böszme orkok vásároljanak itt az éjszaka közepén. Legalább eddig nem köpött le.
-Ennyi.
-Rendben- csiripelte magas hangján, miközben próbálta bevinni a gépbe az árakat. Nem sikerült neki.
-Azt hiszem gond van, uram...
-Mi van?!- vettem fel az egyik megnyerőbb modorom.
Megszeppent.
-A-azt hiszem va-valami nincs rendben. N-nem jó a gép...
-Nesze 5 nujen, viszem és kész- löktem ki a bankót a dzsekim alól, s felmarkoltam a dobozokat
-Azt nem...-visszahőkölt, ahogy rávillantottam gyönyörű "kibelezlek, szuka" tekintetemet- Beszéljen a főnökkel, Nekem erre nincs felhatalmazásom...
Nem akarva balhét a "főnök" fele vettem az irányt. Kis seggdugasz törp volt, aki ráadásul még a polcokat se érte fel, egy hülyegyerek (persze "ember") segített neki elrakodni. Pár rosszarcú bőrdzsekis suhanc nem messze tőlük majmolták és röhögték ki őket. Trappolva indultam el a törp felé, legyen ideje keresztet vetni mielőtt a torkán nyomom le pénzemet hogy végre elmehessek azzal, amiért jöttem.
-Na mi van, elfogyott a koton?- vigyorgott Rám egy véznának bőven nem mondható tünde.
Meglepődtem. Egy kövér tünde? Vicsorogva tartottam vissza Magam, nehogy leköpjem. Állatbarát vagyok, de Nekem is vannak határaim.
-Legalább Én használom.
Abból a hatvan centis vigyorából sejtettem, hogy másra gondolt, mint amire válaszoltam, de leszartam. Ezek mind egyformák, nem képesek HIDEG fejjel EGYértelműen beszélni. Kérdés, akkor miért nem haltak ki eddig...de ami késik nem múlik.
Már csak pár lépésre voltam attól a kis csökevényes torzszülöttől, mikor a hátam mögött éles sikkantást és egy durva hangot hallottam:
-Állj! Mindenki kussol, pénztárcát elő és nem lesz gond!
A törpét kiröhögő két fazon azonnal fegyvert rántott elő, nem volt vitás hogy csak erre a jelre vártak. Azonnal a mellettem levő két polc közé vetettem Magam egy emberfattyú pár mellé, s elővettem a géppisztolyom. Legalább nem a szokásos, sikítós, jaj-mit-csináljak formájukat hozták mint a többi kispolgár, hanem ruhájuk alá nyúlva magabiztosan markolták meg fegyvereiket. Megértőn egymásra sandítottunk, mikoris súlyos fém csattanását hallottam Magam mellett. Egy Ares Predator volt. A másik sorból mintha kántálást hallottam volna, de akkor ez érdekelt a legkevésbé. Eggyel kevesebb. Guggolva mentem végig a soron, ki az áruház közepére, majd kinéztem az egyik polc mögül. Pechemre az egyik kis rohadék egy sorozattal vállon talált.

"Lőj előbb"

-Hogyaztaredvesfattyúszarházi...-szorítottam össze állkapcsom, agyaraim felsértették a számat, Vékony csíkban vért serkentve.
De a karomat jól meglőtte, úgy tűnt értette a dolgát a szemétláda. Vagy csak szerencséje volt. Eldönteni már sem ő, sem Én nem tudtuk, mert a rövid tűzharc során négy sorozattal ugyan, de szanaszét lőttem a mocskot. Az áruházi polcokkal egyetemben. Már csak egy szétroncsolt, golyószaggatta hulla mocskolta be a padlót ott, ahol az előbb egy vicsorgó suhanc állt. Széles vigyorom arcomra fagyott- egy bevásárlókocsi elsuhanva előttem kezdett üldözni valakit a sor másik végén. Mivel azonban pár elfojtott kiáltás után semmit nem hallottam, óvatosan kinéztem a pénztárgép felé. Az összes szarházi vagy holtan, vagy eszméletlenül feküdt. Kivéve egyet, aki épp tehetetlen társát verte még hülyébbre. Leellőriztem a géppisztoly tárát. A fele még megvolt. Sóhajtva újratöltöttem.

"Takaréskoskodj a lőszerrel"

Magamban köszönetet morogtam annak az agyalágyultnak, aki a bevásárlókocsit idézte. Levette a gondot a vállamról. Egy nagy levegőt véve kirongyoltam az üzletből, persze a kotonokat felmarkolva. Nem volt kedvem az áruházban megvárni, mire a zsaruk odaértek. Összeszorított fogakkal vettem a lakásba az irányt. Bár átkozottul fájt a sebem, sokkal rosszabbul is járhattam volna. Legalább ezt a rohadt napot is túléltem. Idáig. Benyitottam, a kurva még nem ment el.
*Mintha számítana*- vigyorodtam el Magamban.
-Na végre, hol voltál eddig? Ez is beleszámít az időmbe te szemét!- gyújtott rá mérgesen és sértődötten- Na, ess túl rajtam és itt se vagyok.
-Abban biztos lehetsz... -kezdtem el vetkőzni.
Egy óra múlva már egyedül cigiztem az ágyban, és elégedetten eregedtem a füstkarikákat. Még itt vagyok, s ma is csak egy szabályt hágtam át...

"SOSE kezdj sárkánnyal!"

A "Food fight" című kaland után írtam, a karakterem szemszögéből.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!