Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Forgetfulgirl
Alkotások száma: 24
Regisztrált: 2006-05-20
Belépett: 2006-12-23
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Versek (12)
Feltöltve: 2006-05-29 19:07:23
Megtekintve: 501
A komoly játék
Ez a történet egy 16 éves lányról szól. Adriennek hívják. Fekete haja és kék szeme van. A fiúk egy bombázónak tartják, míg egyetlen lány sincs oda érte. Mondanám azt, hogy Adri egy cseppet sem tehet róla, hogy mindegyik lány irigyli, de akkor hazudnék, s nem ez a célom. Ebben az esetben viszont tisztáznom kell valamit. Van egy legjobb barátnője, Zsanett, akivel majdnem minden gondját megbeszéli. Ezt a majdnemet majd később meglátjátok, hogy miért írtam. Nem véletlen, ennyit elárulhatok.
Adrienn napjai leginkább fiúzással teltek. Most kivételesen szerelmes volt. Igen, nagyon kivételes eset ez nála, s ő maga is nagyon meglepődött ezen. Egy buliban volt, amin az évfolyama vett részt, köztük három barátja: Ricsi, Gábor és Szabolcs. Igen, mindhármukkal járt.
Az egyik barát, Ricsi egy igazi szívtipró volt, s kijelentette, hogy megváltoztatja Adrit. De nem sok sikere volt. Bezsebelt egy újabb lejáratást. Ő volt Adrienn első barátja az osztályból. Adri ugyanis csak másodikra került ebbe a gimibe. Persze híre megelőzte, s vad flörtjein lehetett is látni, hogy nem egy valóságos szűz. Ricsi már az első nap megkezdte hódítását. A lány látta, hogy mennyi rajongója van a srácnak, s elhatározta, hogy egy kicsit idegesíti őket. Amikor a fiú megkérdezte egy héttel a sulikezdés után, hogy járna-e vele, a lány egyből igent mondott. Elkezdte ugráltatni a srácot, aki hamarosan beleszeretett a lányba, s mindenre képes volt azért, hogy a kegyeiben járjon. Persze Adrienn nem állt meg egy srácnál. Az évfolyamában akadt elég hódolója.
Csak Tomi volt az egyetlen olyan srác, aki nagyon jól nézett ki, de még nem járt Adrival. Igazából abban a buliban ismerkedtek meg, ugyanis Adri tizenhatodik szülinapját ünnepelték. A lány egy kicsit be volt csípve, s aznap este egyszerre három pasival táncolt és ivott. Mind a hárman ott fogták, ahol érték. Egy idő után a lánynak elege lett ebből, s otthagyta őket. Véletlenül belebotlott Tomiba, aki azonnal megtetszett neki. Ő volt az első, akivel valami komolyabbat szeretett volna. Ezért elhatározta, hogy őszinte lesz vele. A fiú ezt díjazta, de látta már, ahogy a többiekkel viselkedett, s csak játéknak fogta fel. Nem gondolta volna, hogy a lány szándékai ezúttal komolyak. Adri megpróbált sokat a fiúval lenni, de a másik három pasi egyfolytában a nyomában volt, s nem akartak leszállni róla.
Másnap a parkban Zsanival beszélgetett.
- Azt akarod mondani, hogy tetszik neked?
- Igen. Nagyon.
- Miért nem szakítasz a többiekkel?
- Egy újabb pasi kedvéért?
- De miért? Nem ér meg neked annyit?
- Nekem?
- Hát te mondtad az előbb, hogy tetszik a Tomi.
- De eszem ágában sincs felhagyni a pasizással.
- Nekem pedig eszem ágában sincs itt hallgatni a te hülyeségeidet.
- Ne! Kérlek! Ne menj el!
- Miért?
- Mert haza kell mennem.
- De miért? Otthon van a család. Boldog lehetsz, hogy anyukád is hazajött a kórházból. Vagy nem?
- De.
- Hát akkor? Nekem mennem kell. Szia!
- Szia! - mondta halkan Adri. Igen. Az anyukája otthon van. valóban nagyon jó, de rettenetesen fél. Édesanyja három hónapig volt kórházban. Az orvosok azt tudják, hogy éjszaka, amikor ment le a konyhába tejért, leborult a lépcsőn. Ennél viszont sokkal rosszabb a helyzet. Valóban leesett a lépcsőn, de nem azért, mert átesett Adri öccse, Krisztián játékán. Adriennek két testvére van, Krisztián és Anna. A család az iszákos apa miatt állandó rettegésben élt.
Adrienn nem akart még hazamenni. Érezte, hogy el kell mondania valakinek az igazságot. Na de ki az, aki őt komolyan veszi? Senki. Ezt a prosti álcát védekezésnek öltötte magára. Nem tudott jobbat kitalálni, amikor elkezdődött ez az egész. Három éve pontosan, s azóta egyetlen barátja Zsani volt. Neki sem mert mindent elmondani. Félt, hogy kihasználja, ezért inkább magába fojtott mindent, s olyan lány lett belőle, aki látszólag érzelem nélküli, aki nem törődik senki érzéseivel, s akit minden lány utál. Minden ember bizalmát eljátszotta, s ezért nem tudott kihez fordulni. Viszont tudta, hogy nem időzhet sokáig egyedül itt kinn, mert sokan utálták és meg akarták verni. Hazament.
Édesanyja a konyhában fogadta. Látszólag minden sebe rendbejött. Adri megölelte. Látta, hogy anyja fél, de bízik a jobb jövőben.
- Gyere, segíts teríteni, édesapád mindjárt hazaér a munkából. Biztos éhes lesz. - Adri nem akarta azt mondani, hogy szerinte már a sok piától nem maradt hely a gyomrában, mert nem akarta széttörni anyja csodálatos reményeit.
Meglepetésére édesapja normális időben, józanul, kezében egy csokor rózsával tért haza. Már ő is édesanyjával tartott, s hitt a szebb jövőben. Az este nagyon jól telt. Szülei újból egymásra találtak. Boldogok voltak, együtt, az egész család, minden a legnagyobb rendben volt.
Adri szakított Gáborral és Ricsivel. Egy barátot, Szabolcsot még hagyott magának. Ő volt a legnormálisabb az összes srác közül. Őt bírta Adrienn a legjobban. Ami Tomit illeti, csak barátok voltak. A fiú kezdte komolyan venni a lány szándékait, és magát a lányt is. Adri neki is csak majdnem mindent mondott el. Családi problémáiról nem akart beszélni, hisz múltnak tekintett mindent, ami volt, s boldogan áradozott arról, hogy szülei milyen harmóniában élnek. Szerette őket. Ezt egyszer el is mondta Tominak.
- És engem? Engem szeretsz? - itt megijedt a lány. Ha elmondja az igazat, akkor megint gondolkodni fog a fiú, hogy ki is ő valójában, s a végén otthagyja.
- Igen, mint barátot. Tudod, Zsanival nem jövök ki nagyon jól, csak te maradtál nekem. - hazudott. Tudta, hogy jóval többet érez annál, mint amit mondott, de ezt látta a legjobbnak.
- Akkor miért szakítottál Ricsivel és Gáborral?
- Mert untam őket.
- De ennek már két hete. Hogyhogy nem találtál magadnak azóta újabb fiút?
- Szóval te is kurvának gondolsz? Azt hittem, te más vagy, hogy megértesz, de nem. Te is csak játszol velem.
- Figyelj! Téged mindenki ismer. Mindenki tudja, hogy soha nem voltál szerelmes, hogy nincsenek érzelmeid, és hogy az elmúlt három évben kb. 18 pasid volt. És egyiket sem vetted komolyan, s mindegyikkel játszottál, s volt, hogy egyszerre hárommal jártál.
- Nem! Engem senki nem ismer. Sem te, sem Zsani, senki! - ezzel otthagyta. Most egyenesen hazament. Anyja a konyhában főzött.
- Szia anya! Apa hol van?
- Még nem jött meg.
- De ilyenkor már itthon szokott lenni.
- De lehet, hogy közbejött valami.
- Lehet. Még csak öt óra van. Bármikor megjöhet. Megyek tanulni. - azzal felviharzott a lépcsőn. A szobájában elővette a naplóját. A legelsőt. Három évvel ezelőtt kezdte írni, amikor minden elkezdődött. Könnyei elmosták a tintát, de pontosan el tudta olvasni.

" 1999. szeptember 23. péntek

Nagyon fáj a fejem. Apa ma részegen jött haza. Este kilenc környékén. Eleinte nem volt semmi. Tanultam, ahogy szoktam. Előtte Zsanival beszélgettem a családról. Arról, hogy mennyire szeretem őket. És arról, hogy jobb szüleim nem is lehetnének. Ő is ezt mondta. Nagyon jó barátnő. El kellett mennie, mert randija volt. Nekem még nincs barátom.
De most vissza apához. Anya nem akarta elhinni, hogy apának dolga volt, attól félt, hogy megcsalta. Tovább kérdezősködött. Bár ne tette volna. Tehát itt ültem fenn, amikor egy sikítást, majd egy csattanást hallottam, aztán még egy csattanást, de a sikítás elmaradt. Aztán a kisöcsém sírt fel a kiságyában. Rohantam le a konyhába. Anya ájultan hevert a padlón. Apa pedig próbálta felébreszteni. Mikor meghallotta, hogy beléptem, felém fordult.
- Mit csináltál?
- Fogd be a szád, gyere, segíts felkelteni anyádat.
- Mit csináltál? - sikítottam. Elkezdtem sírni. Felállt, megfogott a hajamnál fogva, s anya testéhez ráncigált.
- Fogd be a pofád! Gyere segíteni. - anya szerencsére felébredt, de érzem, hogy megváltozik minden. Nem akarok erről senkinek sem beszélni. Ha minden megváltozott, a mindenbe én is beletartozok. Apa azt mondta, hogy ha bárkinek is elmondom, megöl. Tehát hallgatok, de senki nem veheti észre, hogy baj van, mert kicikiznének. Nagyon félek apától. Remélem hamar vége lesz ennek."

Most érezte, ahogy úrrá lesz rajta a félelem. Mégis nekiállt tanulni. De nem tudott koncentrálni. Félt, hogy kezdődik elölről a rémálom. Hallgatózott, mikor jön az apja, nem sikít-e az anyja. Apja megjött. Hallotta édesanyja hangját.
- Adrienn! Gyere! Vacsora! - a lány félelme kezdett enyhülni. Lesietett a lépcsőn, megpuszilta édesapját. Apja leheletéből alkohol szaga áradt. Ettől egy kicsit megijedt. Megjelent kisöccse és nővére is. Leültek. Egy darabig csendben ettek, majd az apa megszólalt.
- Képzeld, ma kivel találkoztam. A Pistivel. - az anya arca elsápadt, eltűnt a mosoly az arcáról.
- Igen? És mit mondott?
- Semmit, csak üdvözölt téged. - Erzsi mosolyt erőltetett az arcára.
- Milyen kedves. És hogy van?
- Tudod te azt nélkülem is. - kiáltott kiabálva. Adrienn nagyon megijedt.
- Én köszönöm a vacsorát! Gyere Krisztián! Menjünk fürdeni. - Fogta az öccsét és elment. Tudta, mi fog jönni ezután, s nem akarta, hogy öccse lássa. Megfürdette, bedugta az ágyába, majd elkezdett mesét olvasni. Felhallatszott a szülők hangos veszekedése, majd amikor halotta Anna hangját is, megpuszilta öccsét, mondta neki, hogy maradjon ott, eloltotta a lámpát, majd lesietett a konyhába. Az étel már a földön volt, pár tányér el is törött, anyját és testvérét nem látta sehol, apja viszont még mindig őrjöngött. Halkan belépett, körülnézett. Végül meglátta testvérét, amint anyja ájult teste mellett térdel. Anna észrevette, felé fordult, majd az apja is.
- Á! Szóval itt van a család szégyene! Hadd halljam! Hány emberrel feküdtél le, te ribanc.
- Eggyel sem! - ez volt az igazság. Noha számtalan pasija volt, soha nem feküdt le egyikkel sem.
- Ne hazudj! - apja felé közelített.
- Ez az igazság. - ebben a pillanatban egy hatalmas ütés érte az arcát, amitől elájult. Az apja ettől megijedt, s ijedten ébresztgette lányát. Anna nem hagyta ezt annyiban.
- Látod, mit csináltál? Adrienn kitűnő tanuló. Te vagy a család szégyene, nem más.
- Nocsak? Ki beszél? Csak nem a másik szégyen? A másik szajha?
- Több pia van benned, mint amennyi száz részeg emberben van. Soha nem adsz indokot arra, hogy miért iszol. - Adrienn felébredt.
- Hagyjátok már abba. Legalább most ne veszekedjetek. Anya még mindig nem ébredt fel. - ez igaz is volt. - Hívjunk orvost!
- Nem kell! Fel fog ébredni.
- Te fogd be a szád és menj aludni! - förmedtek rá apjukra, aki felment a hálószobába. Édesanyjukat a kanapéra fektették, a fejére jeges borogatást tettek. Anna már dolgozott, 21 éves volt.
Másnap reggel telefonált a munkahelyére, kért egy hét szabadságot. Édesanyjukat ápolta. Adri ugyanúgy elvitte 4 éves öccsét az óvodába, mint máskor, majd ment iskolába. Arcán az ütés helyén egy nagy kék folt volt. Mindenki erről faggatta. Azt mondta, hogy tegnap az egyik buliban túl sokat ivott, s megtalálta az ajtófélfát.
- Jellemző. - mondta erre mindenki. Viszont egész nap nagyon szótlan volt. Szakított Szabolccsal is. Viselkedésén mindenki csodálkozott. Nem olvasott be egyik lánynak sem, szünetekben pedig nem fiúkkal volt, hanem egyedül. Iskola után egyből hazaindult. Sírva ment haza.
- Adrienn! Várj meg! - Tomi hangját hallotta. Megállt, letörölte könnyeit, mosolyt erőltetett az arcára, s megfordult. - Mi a bajod ma egész nap?
- Semmi. Csak fáj a fejem.
- Te hibád. - erre Adrienn nem tudta visszatartani könnyeit.
- Oh! Tomi! - sírva borult a fiú nyakára.
- Mi a baj?
- Ha tudnád, hogy mennyire nem az én hibám.
- De te mondtad, hogy...
- Nézd meg jobban ezt a foltot. Szerinted ez egy ajtófélfának a nyoma? - közben Tomiék háza felé sétáltak. A fiú beengedte, felvezette a szobájába.
- De! Hiszen ez egy kéznyom...
- Jól látod.
- De mégis ki bántott? - de a lány nem tudott megszólalni. - Mondd el!
- Az... - nyelt egyet. - az apám. Megint elkezdett inni.
- De hát nem te mondtad, hogy tökéletes harmóniában él a családod?
- Anyám eszméletlenül fekszik otthon! Hogy lenne nyugodt a család?
- Az apád tette?
- Igen... De nem az első.
- Mikor kezdődött?
- Három éve anyám félrelépett apám egyik munkatársával, de lebuktak. Apám aznap este kilenckor részegen jött haza. Azóta terrorban éltünk három éven keresztül, mígnem apám annyira megverte anyámat, hogy anya legurult a lépcsőn. Kórházba vittük, ahol két hétig kómában volt, aztán egy hónappal utána hazajött. Ez három hete volt. Azóta minden rendbejött, de tegnap... Megint részegen jött haza, az öcsémet kivéve mindenkit megvert. Én elájultam az ütésétől, anyám pedig még mindig nem ébredt fel... engem szajhának nevezett...
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de engem kivéve mindenki ezt gondolja.
- De hát... ez csak álca... Nem akarom, hogy tudjanak valamit is erről, nem kell az emberek sajnálata... Különben tudom, hogy egy utolsó ribancnak tartasz te is, de el kell, mondjak valamit...
- Mi lenne az?
- Szeretlek... tudom, hogy azt hiszed, most hazudok, vagy hogy ez egy csapba... De nem... te vagy az első, aki iránt ezt érzem, az első, akinek ezt mondom...
- Nem hiszed el, de nem tartalak ribancnak. Lehet, hogy egy ideig csak játéknak tartottam a barátságunkat, de már nem... Szeretlek... - azzal megcsókolta a lányt.
- Még valamit el kell, mondjak: soha nem feküdtem le senkivel... Ezt el kell hinned... - majd visszacsókolt. Érezte, hogy Tomi az első, akiben teljesen megbízik, aki hisz neki, és aki igazán, tiszta szívből szereti. Maradt volna, de haza kellett mennie édesanyjához, aki most rosszabb állapotban volt, mint amikor reggel elment.
Otthon segített nővérének.
- Összejöttem valakivel...
- Ez neked újdonság, hugi?
- De őt most szeretem... elmondtam neki mindent, apáról és arról, ami itthon történt.
- Hogy mondod? - részeg apja állt mögötte, s már meg is ütötte. De a lány most visszaütött. Apja nagyon felbőszült, s egy hatalmas ütést mért lánya arcára, ami ettől felszakadt. A lány elesett, beverte a fejét az asztal sarkába, koponyája felszakadt, s ömleni kezdett belőle a vér. Anna fogott egy vázát, apja fejéhez vágta, majd amikor a férfi elterült a padlón, hívta a mentőket és a rendőrséget. A rendőrök letartóztatták az apát. A mentők kórházba vitték Adriennt és az anyjukat. Az anya belehalt sérülésébe, ugyanis kiderült, hogy az apa még egyszer megverte, amikor Adrienn iskolában volt. Még csak a kórházat sem érték el, amikor az agy a sok ütéstől felmondta a szolgálatot, a szív leállt a légzéssel együtt.
A lány két hétig feküdt eszméletlenül az intenzív osztályon, majd magához tért. Anyját hívta. A hírt Anna mondta el neki.
- De nem... reggel még azt mondtad, hogy jól van...
- Igen... Így is volt, de amíg te iskolában voltál, addig apa még egyszer megverte.
- Miért nem akadályoztad meg?
- Te sem tudtad megakadályozni, amikor eszméletlenül hevertél a nappaliban, hogy megverjem, én sem... Sajnálom... - együtt sírtak. Adrienn nem látta értelmét annak, hogy tovább éljen... Fájdalma, amit édesanyja elvesztése okozott, csak nőtt. Még Tomi sem tudta megvigasztalni. Sírt megállás nélkül. Be akarta mutatni neki Tomit, a barátját, a szerelmét, a fiút, aki mindenkinél jobban megérti. De minden célja elhomályosult, édesanyja nélkül nem látott semmi jövőt magának.
- Apát tizennégy év letöltendő szabadságvesztésre ítélték.
- Tehát mondhatom azt, hogy árva vagyok... - ez még jobban elkeserítette. Elveszettségét csak növelte ez a hír.
- Adrienn. Krisztián még kicsi... nem szabad éreztetni vele, hogy nincsenek szülei. Apa őt szerencsére soha nem bántotta. Viszont nem érzékeli majd, hogy jogos a büntetés. - Adrienn két hét múlva hazamehetett. Egy hétig Tomit kivéve senkivel nem találkozott az osztályából. A fiúval néhány igazán csodálatos éjszakát töltöttek együtt. Nagyon boldogok voltak, ám egy nap Tomi tanácsára ezt mondta Annának:
- Anna! Én el szeretnék költözni innen... Itt mindenki utál... Tudom, hogy én csináltam, de szeretnék új embereket megismerni. - ne gondoljuk azt, hogy Tomi meg akart szabadulni a lánytól... Nem, csak az ő érdekét nézte. Tudta, hogy itt minden az anyjára emlékezteti, s itt nem lesz jó neki.
- Megértelek... a barátom ide szeretne költözni... Majd gondját viseljük Krisztiánnak.
- Rendben... Hétvégén elköltözök Gabi nénikémhez... Ma elköszönök mindenkitől - felkapta a cuccát, sietett az iskolába. Már mindenki ott volt, csak Tomi nem... Beállt a tanári asztal mögé.
- Szeretném, ha egy kicsit figyelnétek rám. - minden tekintet rá szegeződött. - Először is köszönöm, hogy megtűrtetek egy éven keresztül magatok között. Tudom, hogy mindannyian utáltok, hisz nagyon szörnyen viselkedtem veletek. Nem ezt érdemeltétek meg. De ha van még bocsánat bennetek, amiből én is kaphatnék, akkor szeretném azt mondani, hogy sajnálom, hogy ilyen ribancnak ismertetek meg. Szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, különösképpen attól a három fiútól, akiket nagyon kihasználtam és kijátszottam. Gondolom, tudjátok, mi történt velem... Szeretnék elmondani valamit ezzel kapcsolatban: három évig szenvedtem, s ezért lettem ilyen kiállhatatlan. Nem akartam, hogy bárki is tudjon erről, nem akartam, hogy lesajnáljanak. Nem tudok ebben a városban tovább élni, a hétvégén elköltözöm. Hát... köszönöm a figyelmeteket, sziasztok... - ellépett a tanári asztaltól. Leült a padjába. Az órák gyorsan elteltek. Otthon még pakolt, amikor csörgött a telefon.
- Adrienn?
- Igen.
- Tomi anyukája vagyok. - mondta egy síró női hang. Adri megijedt.
- Csókolom. Hogyhogy nem volt ma Tomi iskolában?
- Autóbalesete volt... - a hangja elcsuklott. - Téged hív... kérlek, gyere a kórházba.
- Azonnal indulok... - letette a kagylót. Mi történhetett? Hát elmondom.
A fiú egy haverjával autózott, 180 km/h- s sebességgel, Budapestről, hogy ne késsenek el Adrienn búcsúzójáról. Egy kanyarban megcsúszott a kocsi, egy kamionnak csapódott, majd frontálisan ütközött egy szembejövő gépkocsival...
Tomi gépekre kötve a kórházban feküdt. Az intenzív osztályon. Életveszélyben. Folyamatosan szemmel tartották. Néhány bordája eltörött, súlyos agyrázkódása volt. Lábán és kezén gipsz volt, lélegeztetőgépre kapcsolták. Rengeteg vért vesztett, vérátömlesztésre volt szüksége.
Adrienn majdnem elájult, amikor belépett a kórterembe.
- Adrienn... Adrienn... - suttogta erőtlenül a fiú.
- Itt vagyok. - közelebb lépett hozzá. Leült mellé. Megfogta a kezét, és a fejét simogatta. - nem kellett volna annyira sietned. Neked százszor elmondtam volna. De hisz ezt tudod...
- De én is az elsők között akartam lenni...
- Nálam te vagy az első... a személyek, az első szerelem, az első, akihez fordulok, ha baj van... de ezt te is tudod. Szeretlek.
- Én is... nagyon... szeretlek... - mondta. Becsukta szemeit. Karja elernyedt, a szívverését jelző gép sípolni kezdett. A termet orvosok és ápolónők töltötték meg. Vitték a műtőbe.
Három óra elteltével a főorvos kilépett a műtőből. Tomi anyja és Adrienn egyszerre pillantottak fel.
- Hogy van Tomi? - kérdezték egyszerre.
- Az... az egyik törött bordája átszúrta a tüdejét... ez okozta a légzés leállását, majd a szívét is, amit sajnos három óra elteltével sem tudtunk visszahozni... sajnálom... - egy darabig még nézte a síró anyát és a barátnőt, majd elment. Amikor elég erőt éreztek magukban, bementek, hogy megnézzék. Először Adrienn.
- Tomi... nem... - ráborult a mellkasára. - Szeretlek. Miért hagytál itt? Tudod, hogy csak te voltál nekem... Most mit kezdek az életemmel? Semmit... Meghalok... Vagy... amit neked ígértem? Kezdjek új életet? Nélküled? Ígérd meg, hogy vigyázol anyára... Szeretlek... - tovább sírt. Nem akarta elhinni. Egymás után két, számára mindennél fontosabb embert veszített el, anélkül, hogy ő valamit is ártott volna nekik. Most menjen haza nővéréhez, aki csak próbálja, de nem tudja megérteni? Hisz neki ott van a barátja. Boldogok együtt. De ő? Most tényleg egyedül... egy péntek... egy szerencsétlen péntek. A legszerencsétlenebb, amit valaha is átélt.
Két nap múlva eltemették azt az embert, aki őszinteségre és a szerelem érzésére tanította. Keservesen sírt egészen péntektől.
Teltek a napok. Gyászolt. Gyászolta anyját és szerelmét. Egy új lakóhelyen, ahol mindenki kedves volt hozzá, de úgy érezte, mindenki a múltja miatt. Sok barátja volt. A fiúk így is megpróbálták kihasználni. Fél évvel azután, hogy odaköltözött, letette a fekete ruhát. Tudta, hogy nem gyászolhat örökre, de azokat az embereket, akiket most elvesztett, soha nem felejtheti el. Egy fekete szalag őrizte mindig a gyászát.
Tudta, hogy mindketten boldogok ott fönn, s ez nyugtatta. Egy Péter nevű srác hallott már Ricsitől Adriennről, s egy ideig csak játszadozott vele, mint régen a lány a fiúkkal. A lánynak tetszett a fiú. Bár nem akarta elfogadni. Úgy érezte, hogy hűtlen lesz ezzel Tomihoz. De ugyanakkor azt gondolta, hogy a fiú is ezt szeretné. Nem pedig azt, hogy örökre őt gyászolja. Elfogadta Peti ajánlatát, s elkezdett járni vele. Nagyon jól érezte magát társaságában. Majd egyre inkább megtetszett Petinek a lány, aki nagyon megharagudott rá, amikor észrevette, hogy barátja kihasználja. Szakított vele, s megpróbálta messziről elkerülni. De valamit érzett, amit fél éve senki iránt nem. Beleszeretett a fiúba. Eleinte megpróbálta hitegetni magát, hogy csak Tomi hiánya, de nem sok sikerrel. Egy nap csörgött a telefonja. Peti volt az.
- Kérlek, ne tedd le! Szeretnék beszélni veled.
- Mit akarsz? Most is azt teszed.
- Kérlek...
- Rendben. Hol találkozunk? - ebben a pillanatban Peti letette, s csöngetett. Adrienn lerakta a telefont. Az ajtóhoz lépett, kinyitotta. A fiú nagykabátban állt a hatalmas hóesésben a lány előtt és egy gyönyörű sárgarózsákból álló csokrot nyújtott Adriennek. A lány elmosolyodott, átvette a csokrot, majd beljebb engedte.
- Szia! Jó neked most?
- Persze. Ilyen gyönyörű csokorral akár még éjfélkor is kopogtathatsz. Mondjad hát, amit szerettél volna, azt hiszem, már annyiszor.
- Szeretlek. - erre a lány visszacsöppent a rózsaszín fellegekből a földre, visszajöttek emlékei arról a napról, amikor megtudta, hogy a fiú kihasználta.
- Hányszor, de hányszor mondtad ezt. Végig elhittem, de te csak kihasználtál.
- Kérlek, hidd el... Szeretlek...
- Ugye, ez most nem csak játék? - bár már elhitte, amit mondott, de nem akarta, ezért nagyon várta a választ.
- Ha játék, akkor én halálosan komolyan veszem, de ha lehet ilyet mondani, és el is hiszed, akkor azt mondom, hogy minden eddigi szavamnál komolyabb... - ez a lány részéről is így volt. Ilyen szép vallomást még nem hallott, bár azért még fél lábbal a földön, de egyúttal a fellegekben járt.
- Jó... elhiszem... Én is nagyon szeretlek. - mondta, majd megcsókolták egymást.

Vége
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-11 22:58:06
jujj:) köszönöm:)
Nes
2006-07-05 09:34:28
itt is Nes voltam csak Anonymusnak jelöltek :s :P
2006-06-06 23:28:28
Szép lett nagyon.
2006-06-04 20:01:07
*szappanopera
2006-06-04 20:00:46
Falusi szapapopera ist krieg. lol
2006-06-03 12:30:24
Ötletes, de még egy kicsikét dolgozni kellene rajta. Ügyes vagy.
2006-05-30 17:47:03
Erre is csak jókat tudok mondani, nagyon jó történet, a tragédiák sorával, és a vége mégis jó lett. Gratulálok