Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2004-12-25 10:47:30
Megtekintve: 808
A KŐALMA
Élt valahol Messziföldön egy igen nagyhatalmú varázsló.Almáskertjében olyan alma termett , hogy az volt ám a Csodák Csodája! A bánatos vídám lett tőle , ha megízlelte , a vídám még vídámabb , s ami a legfőbb: a beteg egészséges.
Jószívű volt ez a varázsló.Aki szépen megkérte rá , az vihetett az almákból egy-egy szemet.A kertet a varázsló szolgája: hosszúszakállú , tréfáskedvű törpe gondozta.
Sajnos , sok ember visszaélt a varázsló jóságával.Egy alma helyett volt aki titokban tucatnyit is elvitt , azaz egyet kapott , de tizenegyet ellopott.Az ilyenek mohóságukban olykor még az almafák ágaiból is letörtek egyet-kettőt.Az ingyen szerzett almákat azután drága pénzért árulták azoknak a szerencsétleneknek , akik meg akartak gyógyulni , de Messziföldtől távol éltek és nem juthattak el a varázslóhoz.
A törpe jelentette a varázslónak , hogy a kapzsi emberek miatt az almáskert gyakran csetepaté utáni csatatérhez hasonlít.
Mérges lett a varázsló.Néhány bűvös mondókával az almafákat , a rajtuk csüngő almákkal együtt , kővé változtatta.Egyúttal megtiltotta , hogy akár egyetlen almát is bárki elvigyen , sőt kertjét megközelítse.
A kőalmákba már senki sem harapott , senki sem akart a fogorvoshoz kerülni.
Néhány elvetemült ember , persze , a kőalmákból is lopni akart.Úgy gondolták , hogy majd eladják dísznek , messziföldi emléktárgynak.Ezek azonban nagyon póruljártak: a varázsló most nem tréfált.A nemrég még egymással veszekedő , hangoskodó emberek elmaradtak az almáskertből , csak a szél süvített benne olykor-olykor. No , meg a szakállas törpe horkolt időnként messzehangzón a kert kapujában meghúzódó csinos házikójában.
Egyszer mégis kopogtattak a törpeházikó ajtaján.Kiváncsian kikukkantott a törpe: vajjon ki lehet az , aki a varázsló tilalma ellenére idemerészkedik?!
Elgyötört arcú , sírástól vörös szemű , lehajtott fejű asszony állt előtte.Arra kérte a törpét: adjon neki kőalmát , csak egyetlenegy kőalmát , mert beteg a kisfia és meg szeretné gyógyítani.
Megsajnálta a melegszívű törpe az asszonyt csudamód , de el kellett magyaráznia: a kővé változtatott almát nem lehet megízlelni , így nem is gyógyíthat.Ám az asszony csak állt , sírt , könyörgött.A törpe , a varázsló tilalma ellenére , adott neki egy kőalmát.
Vitte-vitte az elkeseredett asszony a kőalmát hazafelé.A hosszú úton véges-végig könnyeivel öntözte , kérte , hogy segítsen majd kisfián.
Amikor az édesanya átlépte háza küszöbét - nagyhirtelen csoda történt. A kőalma az utolsó ráhullajtott könnycsepptől hirtelen átforrósodott , kipirosodott - újra ízlelhető csodaalmává lett!
A bágyadt arcú beteg kisfiú nagynehezen felült az ágyban.Beleharapott az almába és máris jobban érezte magát , mintha szárnyak emelték volna fel egy ijesztő mélységbõl.Mindennap evett az almából egy pici falatot.Két hét múlva makkegészségesen futott versenyt a többi kisfiúval. A kis házba beköltözött a pirosszívű , nevető boldogság.
Az édesanya elültette az almamagokat és idővel a kertben felcseperedtek a csodagyümölcsű almafák.
Sőt! Ezek az almák még csodálatosabbak voltak , mint a messziföldi varázsló
almái.Gyógyították a betegeket , de a gonosz , kapzsi , lelketlen emberek kezében azonnal kővé változtak és szétmorzsolódtak.
Lehet , hogy ez a varázslat egy másik , a messziföldi varázslónál bölcsebb varázslónak volt köszönhető , aki tudja , hogy a gonosz tettekért nem szabad a gonoszokkal együtt a jókat , ártatlanokat is megbüntetni ?!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!