Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2005-01-31 19:14:02
Megtekintve: 776
A SZÓRAKOZOTT VARÁZSLÓ
Istenhátamögötti falucska feletti kis dombon épült házban varázsló lakott három állatával: kutyával, macskával, kakassal.Varázslónak talán nem a leghatalmasabbak közül való volt, de szórakozottságból-feledékenységbõl bárkivel felvehette volna a versenyt. Például: egyszer vadászni ment és szembejött vele egy medve.A bundás igencsak megijedt, de a varázsló úgy elgondolkodott valami csudabűbájon, hogy a medvét összetévesztette az erdésszel.Vállon veregette a mackót, megkérdezte tőle, hogy s mint szolgál az egészsége, és adott neki egy tábla csokoládét.
Ez a varázsló ritkán ment le a faluba, de ha lement, mindig bemutatott egy-két hipphopp-tréfát a gyerekeknek, felnőtteknek: malacokat táncoltatott, galambokat reptetett a szép leányok kötényébe, egyszer pedig kakukkot bírt rá bűbájos igéivel, hogy félórácskát kakukkoljon a toronyórán.Nem is volt nála népszerűbb ember a faluban, még polgármesternek is meg akarták választani, de ezt a megtiszteltetést udvariasan elhárította.
Volt a faluban egy hihetetlenül szép és jószívű leány, aki körül nemcsak a legyek, de a legények is, ha tehették, ott legyeskedtek.A varázsló el-elbeszélgetett a leánnyal, és távoli tájakon tett útjairól olykor hozott neki ajándékot is: mosolygó fényű korsót, amelyik rögvest kacagni kezdett, ha vízzel töltötték meg, tyúkocskát , amelyik húsvét előtt aranytojást tojt, de máskor csak ezüsttojást, egyszer meg kis kertitörpe-szobrot is.Ez utóbbi látszólag közönséges szobor volt, de annyiban mégsem, hogy minden eső előtt befutott a házba, nehogy megázzon.
A leány, akit Álomházi Évának hívtak, ámult az ajándékokon, mégis hiányérzete volt.A kapott ajándékokat szívesen odaadta volna a varázsló egyetlen csókjáért, mert beleszeretett ebbe a fura legénybe.
Egyszercsak eltűnt a varázsló, már három hónapja senki sem látta.
Nagy hatalom a szerelem: olykor a leányszív félénkségén, szemérmességén is győzedelmeskedik.Illik, nem illik, Álomházi Éva hívatlanul is elment a varázsló házához.Meg kellett tudnia: miért nem jön be a faluba ez a szívének oly kedves legény?Jaj! Lehet , hogy másik leányszív rabul ejtette?!
A ház ajtaja tárva-nyitva volt: a szórakozott varázsló elfelejtette becsukni.A három állat elmondta a leánynak, hogy gazdájuk Ázsiába ment.Könnyes vaúk, miákolások és kukurikúk közepette mesélték el: azt sem mondta nekik, hogy bű vagy bá, csak elment.Éva leány szemébe is könnyek gyűltek, elsírta az állatoknak, hogy ő meg szerelmes lett a varázslóba, nem élhet nélküle, - most mit tegyen?!
- Tudod mit? - vakkantotta a kutya.Ha megígéred, hogy jó gazdasszonyunk leszel, mi segítünk a te szívdolgodon.Te viszont segíts majd a miénken: nekem jó nagy, húsos csontokat adj, a macska hadd iszogasson tejet az egérpecsenyére, a kakasnak meg hozd el az aranytojást-ezüsttojást tojó tyúkot, amit a varázslótól kaptál, ne legyen társ nélkül. A legfontosabb pedig: tégy róla, hogy hosszabb időre ne kóboroljon el a gazdánk!
Megörült Álomházi Éva a felajánlott segítségnek, örömmel elfogadta és kissé bizakodóbban tért vissza szülei házához, bár továbbra is erősen aggódott a varázsló miatt.Varázsló, varázsló, de azért neki is óvakodnia kell ettől-attól!
Múltak a napok, a leány gyakran vitt eleséget az állatoknak.Egyszercsak a varázsló is megjelent.A kutyának hozott egy kis darab koromfekete ázsiai kenyeret, a macskának könyvecskét az ázsiai egerek különc szokásairól, a kakasnak pedig bambuszpálcikákból összetákolt tyúkszobrocskát.Mindhárom állat sokkal értékesebb, használhatóbb ajándékra számított, de hát ajándék lónak ne nézd a fogát!Ezt kapták, ezt köszönték.A kutya viszont szemrehányóan rávakkantott a gazdájára:
- Csak úgy elmégy Ázsiába, azt sem mondod: vaskalap!Ne feledd el: Álomházi Évának három csókot ígértél, ha megérkezel!Ne maradj vele adós!
- Igazán?! - csodálkozott a varázsló.Hoztam neki ajándékba egy ázsiai rongybabát, de ha megígértem a három csókot, meg is kapja!Jó, hogy mondod, erről az ígéretemről teljesen megfeledkeztem!
Másnap a leány megkapta a rongybabát is, a csókokat is.Ez utóbbiakból nem is csak hármat, mert a varázsló nagyon belemelegedett a csókolódzásba.Álomházi Éva olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele.Persze, a csókoknak örült elsősorban, de azért az érdekesen kifestett arcú, bíztatóan kacsintó szemű rongybaba is nagyon tetszett neki.
Hazament a varázsló.Evett, ivott, aludt, vadászott.Három nap múlva cicája figyelmeztette:
- Ígértél Álomházi Évának egy szép gyűrűt!Ne felejtsd: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!
- Ezt ígértem volna?! - csodálkozott a varázsló.Biztosan igazad van! Elfelejtettem! Megyek is a faluba, viszem a gyűrűt!
Kiválasztott a ládafiókból egy csinos aranygyűrűcskét.Gyémánt ragyogott rajta, nem hivalkodóan nagy, de nem is túl kicsiny.
Álomházi Éva örült a gyűrűnek, de még inkább a hozzá járó csókoknak, kedves szavaknak. Látta már, hogy az állatok nagyon ügyesek és megtartják, amit ígértek.
A varázsló igen jókedvűen tért haza, bár szórakozottabb volt, mint valaha.A puskát és a kutyát vadászni küldte, de ő maga elfelejtett utánuk menni.A lábasnak megparancsolta, hogy főzzön csudabudakását, de, úgy látszik, rosszul mondta el a bűvös receptet, mert sem a kutya, sem a macska, sem a kakas nem volt képes enni az elkészült kotyvalékból.A varázsló sem, de ez sem vette el a jókedvét.
Három nap múlva a kakas szemrehányó hangon rákukorékolt a varázslóra:
- Hej, még mindig nem vetted fel az ünneplő ruhád?!Megígérted Álomházi Évának, hogy ma elmégy hozzájuk és megkéred a kezét a szüleitől!Mi lesz a lakodalmatokkal, ha ilyen feledékenyjónás vagy?!
- Hűha! - kapott a fejéhez a varázsló.Csakugyan így történt?!Úgy kiment a fejembõl a dolog, mintha sohasem ígértem volna ilyet!Igazad lehet pedig, hiszen a sok csók és az ajándékba vitt gyűrű után biztosan ezt ígérhettem neki, nem mást!
Álomházi Éva szülei kedves és derék legénynek tartották a varázslót, tudták, hogy szórakozott, de azt is: arany szíve van.Örömmel egyeztek bele a házasságba.
Szép volt a lakodalom, csodaszép.A leányt boldogsághoz segítő állatoknak: a kutyának, a cicának és a kakasnak ettől fogva nem lehetett oka panaszra.A kutya rendre pompás csontokat kapott, a cica mindennap édes tejecskét, a kakas pedig büszkén vezetgette ide-oda az aranytojást-ezüsttojást tojó tyúkocskát, bár az - így kérte már tőle gazdasszonya - rendszerint közönséges tojásokast tojt, de szép nagyokat.
A varázsló ezután is megfeledkezett olykor erről-arról, de szép és kedves felesége számon tartotta a dolgokat, nagyonis!Hamarosan leánykájuk játszogatott már az ázsiai rongybabával, és nagyokat kacagott, mert varázsló papája a rongybabát néhány percre hol csipcsiripes kismadárrá, hol pedig ugribugri nyuszivá változtatta.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!