Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2005-02-13 16:02:00
Megtekintve: 832
KAJAMÁN, A LUSTA ÖRDÖG
Akárcsak ember, ördög is többféle van. Egyik szorgos, másik ezért-azért elmegyeget, ha nem is hord el tüzes hegyeket.Node, Hosszúszarvú Kajamán, mi tagadás, a lusták közé tartozott.
A pokolban viszont minden ördögnek tenni kell ezt-azt.Ott senki sem heverészhet tétlenül, mint némelyik ember teszi itt a Földön.Az ördögök királya az éppen orrát piszkálgató, félig alvó Kajamánra is szigorúan ráparancsolt:
-Bújj ki a Föld felszínére és legalább egy rosszembert hozz le! Itt a zsák, lódulj!
Ha királyi a száj, nem jön abból más mint muszáj.Ment Kajamán, kereste a rosszembereket.Talált jónéhányat, de nem akartak maguktól zsákbabújni, sőt elfutottak.Kajamán lusta volt ahhoz, hogy utánuk fusson.Egy igen kövéret, aki éppen hasát süttette a nappal, végül mégis elfogott.Zsákba tette, hátára vette és indult vele a pokolba.Igen ám, de túl nehéz volt a kövér.Gondolt egyet Kajamán, bosszúsan rárivallt:
-Hát teherhordó öszvér vagyok én, te átokfajzat?! Én vigyelek, én, a nemes ördög?! Tudod mit: inkább én bújok a zsákba és te fogsz vinni a hátadon.Ha nem engedelmeskedsz, megdöflek a szarvammal!
Mit tehetett a rosszcsont kövér? Cipelte hátán az ördögöt, hegyen-völgyön át, a pokol felé.Izzadt, nyögött, jajgatott, de hiába.Enni azt ettek, amibe az ördög beledöfte a zsebvasvilláját.Hol sülttököt, hol vaddisznópecsenyét.Majdnem mindig mégiscsak sülttököt, mert a tök korántsem olyan elfutós, mint a rosszat sejtő vaddisznó.
Lefogyott a kövér ember a nagy ördögcipelésben, ha nem is nádszálvékonyra, de eléggé.Ettől az esze kereke is jobban kezdett forogni.Amikor az ördög a zsákban a korholást átváltotta horkolásra, megszólított egy málnabokrot csupaszító medvét:
-Hé, bundás, én vagyok a Szerencse! Neked adom ezt a teli zsákot.Kecske van benne, látod, ki is áll a szarva! Vedd a hátadra, vidd a barlangodba, de ne sokat mekegtesd, hanem fald fel vacsorára! Talán nem szereted a kecskehúst?!
Megörült a medve, mert igen szerette a kecskehúst, de nem mert kecskét lopni.Egyszer lopott, akkor is nagy baja lett belőle.Felkapta a zsákot, vitte árkon át, bokron át.Ám az a fránya bokor tüskés volt, beleszúrt az ördögbe.Felébredt Kajamán, előbb gyanút fogott, később medvét döfködött.A medve sem hagyta magát.Jól helybenhagyták egymást, de utána nem maradtak egyhelyben, ketten kétfelé mentek.A medve a barlangjába, sebeit borogatni.Az ördög viszont kivilágított, dínomdánomos palota felé vette útját, harapnivaló reményében, mert igen megéhezett.A medvét ugyan megharapta már, az is őt, de most másfajta harapnivaló járt az eszében.
A palotában fejetetején állt a nagy farsangi maskarabál.Az előkelő urak, hölgyek mind jelmezben táncoltak, fecsegtek, locsogtak, pletykáztak, hahotáztak.Volt ott sárkány, farkas, róka, még disznóöltözetű-álarcú úr is.Az utóbbi időnként röfögött is, böfögött is.A herceg oroszlánnak öltözött.A hercegné bizalmasan hajolt az ördög fölé és odasúgta:
-Örülök, hogy eljött , nagyon érdekes ez az ördöggúnya, de felismertem ám, Görbeútifalvy grófocskám!Igyék egy pohárkával ebből a csengőbarackos pálinkából és mesélgessen nekünk a pokolról! Jó tréfa sohse rossz!
Az ördög nem tiltakozott az ellen, hogy ő gróf és neve Görbeútifalvy, hanem kiürített négy barackpálinkás poharat és három óriási pecsenyéstálat.Ezt követően a süteményeket sem kímélte.A pálinkától jókedve kerekedett, mesélni kezdett pokolbeli történeteket.Igazat szólt, de mindenki azt hitte: viccel, jópofáskodik.Nagyokat kacagtak, sőt néhányan úgy gurultak a nevetéstől, mint a fellökött-meglökött boroshordó.Csűrömcsavarom báró, már ugyancsak borosan és korántsem okosan, felállt egy bársonyszékre, onnan kiabálta:
-A pokolba akarok menni, ördöglányokkal szórakozni, táncolni! Vigyél oda, hosszúszarvú barátom!
A körülötte állók visítozni kezdtek:
-Minket is vigyél oda! Minket is! Látni akarjuk a poklot!
Azt hitték: mindez csak jó hecc.Némely heccből azonban később nehéz a kikecmec.Szöget ütött a dolog Kajamán fejébe. Hohó! Neki úgyis rosszembert kell szállítania a pokolba, dili-dali-libi-lom, itt van a jó alkalom!
Elővette a rosszaságmérő készüléket és kiválasztott tizenkét jómadarat.Megparancsolta, hogy fogassanak az egyik hintó elé hat lovat, mert, ugyebár, előkelő urak, hölgyek nem utazhatnak a pokolba akárhogyan.
A kiválasztott társaság nagy nevetés, vihorászás közepette beült a hintóba.Az ördög felült a bakra és csettintett az ostorral.A hintóbeli társaság tovább heherészett-hahorászott, de leesett az álluk a meglepetéstől amikor egyszercsak a pokolban találták magukat! Az ördögkirály elismerően súgta oda feleségének:
-No, most ez a lustakutya Kajamán ugyancsak kitett magáért! Tizenkét gazfickót hozott, méghozzá milyen ötletesen: nem zsákban, hanem hatlovas hintón! Ki is neveztetem utaztatásügyi miniszterré!
Mi lett viszont Kajamán legelőször talált kövér emberével, aki az ördögcipelés során lefogyott, majd pedig ügyesen megszökött a pokolfia elöl?
Az az ember hazaszaladt.A rémisztő élmények hatására megfogadta: jó útra tér.Ez valamelyest sikerült is neki.Megalapította az Ördöggel Ördöngősen Fogyasztó Korlátolt Felelősségű Társaságot.A fogyni akarókkal, ha megfizették, mulatságosan ijesztőre festett, tölgyfából készített nehéz ördögbábukat cipeltetett hegyen-völgyön át.Tudom, hogy ez itt nem a reklám helye, de azért ideírom verses hirdetésüket:

Kakas Úr és Hölgyem, Tyúk!
Szívesen lefogyasztjuk!
Túlsúlya nálunk apad
/meg a pénze, nap, mint nap/.
Dörög az ég? Nem dörög?!
Itt - cipelhet ördögöt!
Várja, ami otthon nem:
bő lében két kölesszem!
A szájába teheti:
ebédre ezt eheti!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!