Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2007-09-07 20:45:43
Megtekintve: 529
AUSZTRIA, SVÁJC ÉS AZ APRÓSZENT
AUSZTRIA, SVÁJC ÉS AZ APRÓSZENT

Nem szeretek külföldi társasutazáson résztvenni.No erre, ha valaki kéretlenül beleolvas netnaplómba, azt mondja: az ilyesmi nem kötelező, csak kiélezett történelmi helyzetekben, de utólag azokat is igyekeznek megszépíteni.
Nem tudom, hogy a naplómba kéretlenül beleolvasó egyéb irányban is ilyen mértékű ismerethiányban szenved-e, de családomra vonatkozó ismereteit illetően bizonyosan.Persze, vannak trükkjeim a fentebb említett társasutazások elkerülésére, utóbbiak azonban eddig nem váltak be, - és félő: ezután sem fognak.
Bent ülünk a buszban, ami egy buszhoz képest nagyon kényelmes, de két fa között kifeszített függőágyban való heverészéshez képest nagyon nem.
A társaság viszont barátságos, én is kényszeredetten vigyorgok, feleségem és fiam viszont látszatra sokkal szívélyesebben, ami érthető: ők találták ki, szervezték meg és tették kötelezővé nekem (finoman szólva) ezt a társasutazást.
Ausztriát hamar elérjük, iszonyúan hegyes vidék (legalábbis amerre mi járunk a társasággal), rossz nézni a hatalmas, meredek, eget ostromló sziklafalakat. Hátborzongató! Mi lenne, ha... Az egyik sziklafalon tökkelütött hegymászók kapaszkodnak felfelé, micsoda istenkísértés ebben az istenes országban!
Ausztria kínosan tiszta ország.Én szeretem a rendet (azaz szeretném, de hol van rend abban a kis Hungaryban?), ámde ami túlzás, az túlzás.Mindenütt szépen lenyírt fű, szinte sehol sem látni gyomnövényeket, úgy látszik, azok az osztrákok még a parlagfüvet is átzavarták a Hungarian parlagra.Szóval, feszélyez ez a nagy tisztaság, sehol eldobált műanyag palack, zacskó, papírfecni, cigarettacsik...ejnye, ejnye, osztrákok, oszt' rátok semmi sem ragadt a magyar virtusból, nem tanultátok meg miként kell szemétdombot csinálni hegyes országotokból?! Ez a nagy tisztaság természetellenes, már úgy értem: bizonyos emberi természetet tekintve.
Idegenvezetőnk sokkalta realistább az átlagos idegenvezetőnél: nem viszi túlzásba a történelmi, művészeti ismeretterjesztést (illetve csak mérsékelten), inkább anekdótákat mond, ami könnyebben megjegyezhető.Az útvonal a szokásos: műemlék templomtól műemlék templomig, sznob utastársaink ájuldoznak a csodálkozástól: mennyi kincs, micsoda művészet! Egy templom talán még érdekes is lenne, de így tizenkettő éppen egy tucat.(Ezt csak a szólásmondás kedvéért írom, mivel sokkal több műemléket néztünk meg, mint tizenkettőt!). Az egyik nagytemplom egyenesen "világörökség", így feltehetőleg az emberiség mindig megcsodálhatja majd a gazdag barokk pompát, a túlcifrázottságot, legalábbis amíg lesz emberiség (bár akadhat olyan gondolkodó, aki, mint én, rájön: tulajdonképpen most sincsen emberiség, csak valami, amit önkényesen és helytelenül így neveznek).A "világörökség nagytemplom" egyébként túldiszítettségével eléggé ízléstelen, de hát ilyen a barokk, barokknak tényleg nagyon barokk.
Ám útunk nem csak műemléktől műemlékig vezet, hanem toalett-től toalettig is.Megkönnyebbülés, hogy nem csak műemlék van, hanem profittermelő mellékhelyiség is, mindenütt.
Ausztria csendes ország, sehol sem hallani azt a zajt, amellyel Hungary büszkélkedhet, sehol sem száguldoznak a kilőtt fülsüketítő motorkerékpár-rakéták, melyeken embernek nem feltétlenül nevezhető lények ülnek és sodornak veszélybe másokat.Rend, rend, rend mindenütt az ízléses hölgyként szépítkező városokban. Lehet, hogy itt még a rendőr is rendőr, nem pedig az a mindenkori politikai erők által megzavart pária, mint Hungaryban? Túlontúl tisztességes ország is ez a magasságos, onnan is látni lehet, hogy az egyik középületen csak vereslik, vereslik a tetőn az a veresréz, oszt' mégsem viszi el senki magánhasznosításra...
A völgyek viszont helyszűkét is jelentenek, ezért itt-ott kicsit labirintust formálnak az utcák.El is tévedtem az egyik városkában, ahol, sajnos, a városka lakói nem tudtak angolul én pedig nem tudtam németül.
Az a vidék amerre megyünk tavakban sem szegény.A hegyek közé szorított tavak olykor nagyok ugyan, de van bennük valami hidegség, szépségüket illetően nem versenyezhetnek Hungary csodálatos tündérével: a Balatonnal. Ezek a tavak olyanok, mint csinos leányok, akiknek azonban titokzatos hegyi manók ellopták a lelkét, ezzel szemben a Balaton gyönyörű hajadon, Európa Szépségkirálynője, akinek fénylik a lelke.Már bizony ez az igazság, akinek tetszik, annak tetszik, akinek nem, annak nem.
Az Inn folyó völgyében Kufstein vára tényleg nagyon impozáns, a Hungarian történelemhez kapcsolódó meglehetősen komor történelmi múltja nem vált már ki érzelmeket, ennél sokkal érdekesebb az itt kényszervendégeskedő Nagy Hungarian Betyár: Rózsa Sándor.Hát...nem tudom mit foglalkoznak még mindig annyit ezzel a kis pitiáner lovaspisztolyossal, amikor annak hazájában jelenleg is sokkal nagyobb betyárokkal Dunát lehetne rekeszteni...igaz, ők nem lovon járnak, csak olykor (ha már nyeregben érzik magukat!) igencsak magas lóról beszélnek a néphez.
Svájc nagyon hasonlít Ausztriához, de, sajnos, nem jutottunk el Genfig, pedig ha valamit, hát azt megszerettem volna tudni: hová lett a "genfi jog".Tudják, az a humanista jogsorozat, aminek be nem tartásától olyan runda ez a világ és nem csak Ruandában...
Nem szeretek külföldi társasutazáson résztvenni.No erre, ha valaki kéretlenül beleolvas netnaplómba, azt mondja: az ilyesmi nem kötelező, csak kiélezett történelmi helyzetekben, de utólag azokat is igyekeznek megszépíteni.
Nem tudom, hogy a naplómba kéretlenül beleolvasó egyéb irányban is ilyen mértékű ismerethiányban szenved-e, de családomra vonatkozó ismereteit illetően bizonyosan.Persze, vannak trükkjeim a fentebb említett társasutazások elkerülésére, utóbbiak azonban eddig nem váltak be, - és félő: ezután sem fognak.
Bent ülünk a buszban, ami egy buszhoz képest nagyon kényelmes, de két fa között kifeszített függőágyban való heverészéshez képest nagyon nem.
A társaság viszont barátságos, én is kényszeredetten vigyorgok, feleségem és fiam viszont látszatra sokkal szívélyesebben, ami érthető: ők találták ki, szervezték meg és tették kötelezővé nekem (finoman szólva) ezt a társasutazást.
Ausztriát hamar elérjük, iszonyúan hegyes vidék (legalábbis amerre mi járunk a társasággal), rossz nézni a hatalmas, meredek, eget ostromló sziklafalakat. Hátborzongató! Mi lenne, ha... Az egyik sziklafalon tökkelütött hegymászók kapaszkodnak felfelé, micsoda istenkísértés ebben az istenes országban!
Ausztria kínosan tiszta ország.Én szeretem a rendet (azaz szeretném, de hol van rend abban a kis Hungaryban?), ámde ami túlzás, az túlzás.Mindenütt szépen lenyírt fű, szinte sehol sem látni gyomnövényeket, úgy látszik, azok az osztrákok még a parlagfüvet is átzavarták a Hungarian parlagra.Szóval, feszélyez ez a nagy tisztaság, sehol eldobált műanyag palack, zacskó, papírfecni, cigarettacsik...ejnye, ejnye, osztrákok, oszt' rátok semmi sem ragadt a magyar virtusból, nem tanultátok meg miként kell szemétdombot csinálni hegyes országotokból?! Ez a nagy tisztaság természetellenes, már úgy értem: bizonyos emberi természetet tekintve.
Idegenvezetőnk sokkalta realistább az átlagos idegenvezetőnél: nem viszi túlzásba a történelmi, művészeti ismeretterjesztést (illetve csak mérsékelten), inkább anekdótákat mond, ami könnyebben megjegyezhető.Az útvonal a szokásos: műemlék templomtól műemlék templomig, sznob utastársaink ájuldoznak a csodálkozástól: mennyi kincs, micsoda művészet! Egy templom talán még érdekes is lenne, de így tizenkettő éppen egy tucat.(Ezt csak a szólásmondás kedvéért írom, mivel sokkal több műemléket néztünk meg, mint tizenkettőt!). Az egyik nagytemplom egyenesen "világörökség", így feltehetőleg az emberiség mindig megcsodálhatja majd a gazdag barokk pompát, a túlcifrázottságot, legalábbis amíg lesz emberiség (bár akadhat olyan gondolkodó, aki, mint én, rájön: tulajdonképpen most sincsen emberiség, csak valami, amit önkényesen és helytelenül így neveznek).A "világörökség nagytemplom" egyébként túldiszítettségével eléggé ízléstelen, de hát ilyen a barokk, barokknak tényleg nagyon barokk.
Ám útunk nem csak műemléktől műemlékig vezet, hanem toalett-től toalettig is.Megkönnyebbülés, hogy nem csak műemlék van, hanem profittermelő mellékhelyiség is, mindenütt.
Ausztria csendes ország, sehol sem hallani azt a zajt, amellyel Hungary büszkélkedhet, sehol sem száguldoznak a kilőtt fülsüketítő motorkerékpár-rakéták, melyeken embernek nem feltétlenül nevezhető lények ülnek és sodornak veszélybe másokat.Rend, rend, rend mindenütt az ízléses hölgyként szépítkező városokban. Lehet, hogy itt még a rendőr is rendőr, nem pedig az a mindenkori politikai erők által megzavart pária, mint Hungaryban? Túlontúl tisztességes ország is ez a magasságos, onnan is látni lehet, hogy az egyik középületen csak vereslik, vereslik a tetőn az a veresréz, oszt' mégsem viszi el senki magánhasznosításra...
A völgyek viszont helyszűkét is jelentenek, ezért itt-ott kicsit labirintust formálnak az utcák.El is tévedtem az egyik városkában, ahol, sajnos, a városka lakói nem tudtak angolul, én pedig nem tudtam németül.
Az a vidék amerre megyünk tavakban sem szegény.A hegyek közé szorított tavak olykor nagyok ugyan, de van bennük valami hidegség, szépségüket illetően nem versenyezhetnek Hungary csodálatos tündérével: a Balatonnal. Ezek a tavak olyanok, mint csinos leányok, akiknek azonban titokzatos hegyi manók ellopták a lelkét, ezzel szemben a Balaton gyönyörű hajadon, Európa Szépségkirálynője, akinek fénylik a lelke.Már bizony ez az igazság, akinek tetszik, annak tetszik, akinek nem, annak nem.
Az Inn folyó völgyében Kufstein vára tényleg nagyon impozáns, a Hungarian történelemhez kapcsolódó meglehetősen komor történelmi múltja nem vált már ki érzelmeket, ennél sokkal érdekesebb az itt kényszervendégeskedő Nagy Hungarian Betyár: Rózsa Sándor.Hát...nem tudom mit foglalkoznak még mindig annyit ezzel a kis pitiáner lovaspisztolyossal, amikor annak hazájában jelenleg is sokkal nagyobb betyárokkal Dunát lehetne rekeszteni...igaz, ők nem lovon járnak, csak olykor (ha már nyeregben érzik magukat!) igencsak magas lóról beszélnek a néphez.
Svájc nagyon hasonlít Ausztriához, de, sajnos, nem jutottunk el Genfig, pedig ha valamit, hát azt megszerettem volna tudni: hová lett a "genfi jog".Tudják, az a humanista jogsorozat, aminek be nem tartásától olyan runda ez a világ és nem csak Ruandában...
Az Aprószent (én neveztem el így, finom célzással):Liechteinstein.Területe csak 160 négyzetkilométer. Liechteinstein vára nem vár, már úgy értem, nem vár senkit, a herceg nem engedi be oda a turista köznépséget.Idegenvezetőnk szerint e kis hercegségről az a világszóbeszéd járja, hogy gyanús pénzek mosodája, abból gazdagodik, a világ pedig ezt elnézi.Nem lévén gyanús pénzem, így nem tudtam kimosatni Liechsteinteinben, nem mondhatok hát a dologról semmi bizonyosat..A Nagy Kereskedővel azonban találkoztunk: mindenféle pénzért mindent árul.Hozzátehetem: lehet, hogy tisztes haszonért, ha a "tisztes haszon" fogalmát kitágítjuk.Némi meglepődést azonban busztársaságunk is okozott e Nagy Kereskedőnek, mert egyik túlontúl élelmes tagja a Kereskedő által kóstolásra kínált csokoládédrazsés tálba két kézzel markolt bele.A Nagy Kereskedő erre kitért a hitéből (bár nem hiszem, hogy az igazi hitéből, Mammont valószínűleg továbbbra is hűen követi).
Nem minden jó, ha a vége látszólag jó is, de tény: ezt a társasutazást is túléltem.Itt a büszke tagállam-határ, átmegyünk rajta és néhány kilométer sem kell hozzá, már fel is tűnik az ismerős kép a faluvégi szemétdombbal.Egy hulladékokkal telt akácerdő követi.Gyertek át, osztrákok, egy kis körülnézegetésre, kell a változatosság!


Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!