Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2008-11-08 12:59:43
Megtekintve: 613
A kakukkos óra születése
Vannak emberek, akik annyira szeretik hallgatni a tücsökcirpelést, hogy kalitkás madarat csinálnak e kis hegedűművész rovarból.Ilyen ember például Kínában, Japánban bőven akad.Bambuszketrecben zenészkedik házitücskük, de lakott már tücsök aranykalitkában is, előkelő udvaroncként, - persze , réges-régen, még a kínai császárok udvarában.
Nos az én életpárom, szerelmetes feleségem kitessékelte lakásunkból tücsök úrfit.Lehet, hogy igaza volt.Jobb a tücsöknek a mezőn, ahol földalatti kunyhója előtt ott lengeti a szél reggelijét-ebédjét-vacsoráját: a fűszálakat, virágleveleket és odagurítja a jóízű magokat.
Amig tücskünket visszafelé vittem szülőföldjére, eszembe jutott Lárifáribáni bácsi, a tücsökszerető órásmester. Órásmesternek kiválónál kiválóbb volt, de a tücskök házigazdájának is!
Nála öt tücsök is lakott, muzsikált esténként kenyérmorzsákért, könnyezett téli éjszakákon La Fontaine A tücsök és a hangya meséjén.Egy a kályha melletti lyukban, kettő a bácsi ágya alatt, másik kettő pedig a nagyláda mögött találta meg szálláshelyét.
Ez az órásmester bácsi nem csupán a tücsökzenét szerette hallgatni, hanem a kakukkszót is.Lelki rokonom lehetett ez a különös, zeneszerető órabűvész-óraművész.
Lárifáribáni órásbácsi elhatározta, hogy nagylelkűen megosztja lakását egy kakukkmadárral és annak kakukkhangjai mellett fog dolgozni nagyvidáman a nappal óráiban - a javítandó órákon.
Eleinte egy kakukk sem akart hozzáköltözni, később sem kettő, csupán az az egy, amelyiket Lárifánibáni kiskabátja egy óvatlan pillanatban nagy szeretettel átölelt.Az is csupán kényszerből.
Otthon a kakukk felrepült a bácsi ruhásszekrényére és vádlóan arról kakukkolt, hogy meg kellene ruházni az ilyen kakukkrablót.
Lárifáribáni nevetett.Gondolta: majd megvigasztalódik a madárka. Adott neki mindenféle csemegét.A kakukk azonban ezeket nem ette, de a szekrény tetején a két tücsköt megtalálta, csőrébe csücsültette, begyébe kukkoltatta.Ezt követően össze-vissza repdesett a szobában és folyton-folyvást kakukkolt:

Kikakukk, bekakukk, Habakukk!
Babakukk, bibekukk, kapakukk!

Lárifánibáni mosolygott.Megint adott neki csemegét, de a kakukk nem azt ette , hanem az ágy alatti két tücsköt kakukkolta be.Lárifáribáni bácsi orrát viszont jól megcsípte, fülébe pedig akkorát kakukkolt, hogy az órásmester megingó kezéből kiesett az ingaóra, melyen éppen dolgozott.Az óra ijedtében szerteszét rúgta rugóit, elcsavargásra hajlamos csavarjait, elanyátlanodott csavaranyáit , megkergült kerekeit és más apróságait. No ez aztán a bosszúság! Én már jártam így egy zsebórával, én csak tudom!.Rakoncátlanná lett részecskéinek felét sem tudtam visszazsebelni.Szegény zsebórám! Ha lenne orra, még most is lógatná a fiókom mélyén...
Lárifáribáni bácsi ezúttal nem mosolygott.Arcán végigsuhant az ősz, majd pedig meglegyintette a tél szelecskéje.Hideg méltósággal mondta a kakukknak:
- Kérem, ha Ön igy méltóztatik viselkedni, előbb-utóbb fel is út, le is út! Legnagyobb sajnálatomra ki kell tennem a szűrét.
A kakukk nem tudta, hogy mit jelent "fel is út, le is út" vagy "kiteszem a szűrét".Mellesleg nem is volt szűre, csak tollkabátja.Töprengett.Leszállt a kályha mellé.Ott egy lyukból ki bújt ki? Tücsök!Őt kérdezte meg a kakukk, de a kis hegedűvonós csak a vállát vonogatta: ő sem tudja.A kakukk betessékelte a kis tudatlant zenészeket egyre jobban kedvelő begyecskéjébe.
Lárifáribáni bácsi kinyitotta az ablakot, hogy kiszellőztesse a sok kakukkolástól megfájdult fejét.A kakukk a nyitott ablakon búcsú nélkül kirepült, elrepült.Az órásmester ennek láttán megkönnyebbülten sóhajtott.Kakukkszóból is megárt a sok!
Este azonban hiába kereste derék, hűséges tücsökzenészeit.Úgy látszik nekik sem tetszett a kakukk viselkedése és elköltöztek - gondolta kissé szomorúan.
Mérges lett a messze szállt kakukkra Lárifáribáni bácsi és így szólt önmagához:
- Csak azért is kakukk fog kakukkolni nekem! Méghozzá minden órában annyiszor, ahány órát az óra mutat!
Aranyat érő kezével, csudaokos fejével meg is valósította ezt a különös órát: a kakukkos órát.Igaz, csak egy szépen festett fakakukk ugrott ki belőle időnként, de csinosabb, és főleg szófogadóbb volt, mint az igazi.Hetedhétországról jártak csudájára.Csinált egyet, kettőt, hármat, sokat. Sorba álltak az emberek, leszámolgatták értük a pénzt a mester büszkén kitartott tenyerébe.
A kakukk sem lett vesztese a kalandnak: aranyat érő tapasztalatot szerzett arról, hogy óvatosnak kell lenni.Ettől fogva nem is volt talán nála elővigyázatosabb, óvatosabb madár a kétszárnyúak között.Nem hiszem, hogy két kíváncsi szemetekkel sok kakukkmadarat láttatok volna erdőn-mezőn.Hivalkodó hangját, persze, sokszor hallottátok, az ki-kibújik a zöld lombrengetegből, de maga a kakukk gondosan elrejtőzik.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!