Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2009-01-08 13:03:06
Megtekintve: 944
Tóbiás és Tóbiás
Hol volt, hol nem, volt egy vándorló macska: Tóbiás.Mit csinált ez a macska?Vándorolt!
Hol volt, hol nem, volt egy világot járó legény: Tóbiás?Mit csinált ez a legény?Járta a világot.
Tóbiás macska találkozott a legénnyel, de annak jószagú-kolbászszagú tarisznyája inkább érdekelte.Így nyávogott:

Kolbász kér a Tóbiás,
mely szájába lógiás!
Adj kolbászt Tóbiásnak,
mely szájába bémászhat!

Nevetett a legény, elővett kolbászt, kenyeret és falatozni kezdett, de azért a nagy szemeket meresztő cicát is felvilágosította:

Én Tóbiást etetem,
mivelhogy ez a nevem!

Tóbiás cica azonban elkapta a szó egérfarkincáját:

Te eszel, nem eteted,
bár Tóbiás a neved,
ám csak akkor etetnél,
ha kolbászt átengednél.
Nekem! Nevem: Tóbiás.
Kolbászvágyam óriás.

Tóbiás legény megint nevetett, de most már kolbászt is adott a cicának.
Hárman mentek tovább: Tóbiás legény, Tóbiás cica, meg a kolbászos tarisznya.
Találkoztak egy majommal, aki nekiállt szagolgatni.A kolbászos tarisznyát vizsgálgatta az orrával.Azt mondta a cica:
- Kapjon ez a majom is egy kis darab kolbászt! Fogadjuk fel fáramászó mukinak.Én is tudok fára mászni, de a majom ügyesebben le tudja hozni a fáról az ehető dolgokat.
Tóbiás legény nevetett:
- Lehet, lehet, de milyen ehető dolgok vannak a fákon, itt, az erdőben?
Később kiderült: nem volt szamárság, amit a cica mondott.Találtak egy fát, tele madárfészekkel.Felküldték a majmot tojást gyűjteni.A majom ugyan többet gyűjtött a szájába, mint a vele felküldött tarisznyába, de azért mégis elég volt egy kis rántotta elkészítéséhez.Be is rántották a bendőjükbe.

Az erdő mélyén tisztást találtak, azon egy igen díszes nyergű ló búslakodott.Min búslakodott?Talán sohasem tudták volna meg, ha a cica nem mutogat a ló nyeregtáskájára.Kinyitották.Találtak benne egy írást, igen cifra, aranyozott betűkkel, egy gyémántos gyűrűt, meg egy zacskó aranyat.A cica csalódottan nyávogott, a majom azonban elkapta az írást és úgy tett, mintha olvasná:
- Mak-mak-mak-mak-mak!
Tóbiás legény nevetett:
- Hamarosan több lesz az ajkaidról hulló mak, szőröském, mint a makk ebben a tölgyerdőben!
Ő is nekiállt az írás böngészésének és felkiáltott:
- Ezen a lovon alighanem a király ült! Valami történhetett vele!Attól félek, hogy meghalt!Ám ha meghalt, temessük el tisztességgel.Ez a ló talán odavezet
hozzá.
Tóbiás macska felült a lóra és nyávogott valamit a ló fülébe.Mit nyávogott?Ezt sem a legény, sem a majom nem tudta, a cica pedig nem árulta el.
A ló egy erdei tavacska széléhez vezette a különös társaságot.Látták: itt nagy csata dúlhatott.Hirtelen észrevették: ott fekszik a király, holtan.
Feltették a ló hátára, de ekkor megmozdult a király keze.Rögtön levették a lóról.Kiderült: él.Megitatták a ló nyeregtáskájában talált kulacsból.Ekkor zajt hallottak.Egy csapat fegyveres közeledett.Talán a király ellenségei?Tóbiás legény a királlyal és a lóval elbújt a fák között, kivette a tarisznyából a maradék kolbászt, és azt mondta a cicának:
- Ráadom erre a majomra a király köpenyét.Te meg csalogasd el a majmot a kolbásszal, jó messzire!A fegyveresek majd követnek benneteket, de így megmenthetitek a királyt.
A cica csak egy pillanatig gondolt arra: ha megmenekül a király, a megmentőnek jutalom kijár, és máris úgy tett, ahogyan Tóbiás legény mondta.
A vitézek meglátták a királyi köpenyt és elkezdtek kiabálni:
- Álljon meg, Felséges Urunk!Mi vagyunk, hű szolgái!
A majom nem állt meg, mert, biztos, ami biztos, gondolta, ő meg nem áll addig, amíg a cica oda nem adja neki azt a szép szál kolbászt!
A rejtekhelyen azonban a király, még abban a félig bódult állapotában is, felismerte vitézei hangját.Tóbiás legény tehát bátran kikiálthatott a sűrűből:
- Itt van a király!
A vitézek odasiettek, letérdeltek a király előtt.A király, vitézei láttán, kicsit jobban lett, amit a jó hír még tovább javított.Elmondták: a király hada győzött a csatában.
A vitézek hordágyat készítettek, azon vitték a felséges urat a palotába, de három lovas már előrement, úgy hogy a királyt tizenkét ügyes szolgálólány és hat orvos várta.Sebeit gyógyfüveknől készült főzettel kimosták, ágyba fektették.Másnapra már egészen jól volt, fel is tudott kelni.Ugyanez nem mondható el az orvosokról, akik összevesztek egy nem jelentéktelen kérdésen: milyen latin nyelvű elnevezés illik leginkább a király harci sérüléseire? Ám a tizenkét ügyes és szépséges szolgálólány a megsérült tudós orvosdoktorokat is gondos ápolásban részesítette.
A Tóbiások jutalma nem maradt el: a legény őt nemessé tevő kutyabőrt kapott a királytól, két erdővel, négy mezővel és három faluval, a cica pedig ugyanott erdőn-mezőn-falun érvényes egerészeti jogot, és minden héten kijárt neki az egyik falutól egy hal, egy sült szárnyascomb és három ujjnyi húsos szalonna.Kijárt neki, igaz, be kellett járnia érte, de megérte!
A majom jobban járt a Tóbiásoknál.A király kedvelt udvari bohóca, Bakkacinfánt Cuclipánt figyelmébe ajánlotta, aki felfogadta segédbohócnak.Ez annyit jelentett: többé semmire sem volt gondja, bármilyen csínyeket is követett el, ügyes gazdája tréfáival kimagyarázta, sőt, olykor dicső tettekké változtatta azokat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!