Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2009-11-03 17:21:46
Megtekintve: 454
Pandora szelencéje, pandémiás influenza, Hungary
A görög mitológia híres nőalakja Pandora, akit Zeusz, a főisten teremtett. Kicsit a bibliai Évához hasonlít. Ő is a kíváncsiság foglya lett, csak Évánál szerényebb mértékben: nem a Tudás Fájának almája izgatta képzeletét, hanem az, hogy mi van a Hermésztől kapott ládikóban, amit nem lett volna szabad kinyitnia, mert Hermész, a tolvajok istene, megtiltotta.
Kinyitotta, és a különböző, testi vagy lelki betegséget okozó csírák, bajok rázúdultak a világra, emberiségre.
Olvasmányos történet, akár a bibliai, én azonban a kíváncsiságot másképpen osztályozom erkölcsileg: van becsületes kíváncsiság, amelyik nem csupán öncélú érdeklődésből fakad (bár, ha csak abból fakadna, még az sem volna elítélendő), hanem hasznára akar lenni kutatásával a közösségnek, végső fokon az emberiségnek. A becstelen kíváncsiság viszont azt vizsgálja: miképpen lehetne saját maga (csoportja) hasznára megkárosítani másokat, lehetőleg úgy, hogy saját maga (csoportja) minél kevesebbet kockáztasson.
A becsületes kíváncsiságnak is vannak sikerei. A Pandora szelencéjéből kiszabadult kórokozók közül egyet már sikerült teljesen, végérvényesen felszámolni a Földön: a fekete himlőt, amely oly sok halált okozott egykor, és oly sok szép női és férfi arcot csúfított el, többek között a magyar irodalom egyik klasszikusáét, Kölcsey Ferencét is. A másik kórokozó, a járványos gyermekbénulásé, napjainkban közeledik a fekete himlőéhez hasonló végső felszámoláshoz, de egyelőre még nem próféciálható a felette aratott teljes győzelem időpontja.
A becstelen kíváncsiság sikerei voltak már ugyan a jelenleginél sokkalta nagyobbak e fura kis sárgolyón, de azért most is hatalmasak. Sikerek a tömegek elbutításában, kevesek számára nagy extraprofitot hozó manipulálásában, megújított régi módszerekkel.
A kis Magyarország, ángliusos és nemesi ipszilonos nevén Hungary, éppen úgy szenvedője utóbbiaknak, mint a nagyvilág. Lehet, hogy még az átlagnál jobban is, de ezt már nem írhatom ide teljes bizonyossággal.
A pandémiás influenza vírusának őse is Pandora szelencéjéből szabadult ki valamikor, ha időközben változtatta is fizimiskáját. A fenyegető világjárvány (az Egészségügyi Világszervezet szakértői szerint) indokolttá teszi a pandémiás influenza elleni oltásokat, a járványügyi indikáció sorrendjének figyelembe vételével, átgondoltan. A hírek szerint ehhez Hungary rendelkezik megfelelő mennyiségű oltóanyaggal. Az illetékes hatóságok szakmai állásfoglalása sem késett el. Ám az oltások iránti igény egyelőre csekély. Itt is, ott is folyik a nem hivatalos, veszélyes népbutítás: az oltás olyan mellékhatásaival ijesztgetik a lakosságot, amelyeknek semmi alapja nincsen. Szegény kis buta országocska, hát nem a szakértőkre hallgatsz még ilyen kérdésekben sem, hanem a kaptafájuknál nem maradt politikusaidra és önérdek-emberkéidre?!
Félő, hogy amikor mégis itt lesz a pandémiás influenza járvány, akkor az ellentétes véglet okoz majd bajt: kitör a pánik. Utóbbit el kellene kerülni. Akkor a népbutítók már nem volnának sehol sem, eltűnnének, mint szürke szamár a ködben, ilyenkor így szokásuk, - de ez talán vigasz lehetne?
No nem ez az egyetlen rossz jel Magyarországon, rengeteg ilyen van, sajnos, még ha csak a betegségeknél maradunk is. A 15 éves és idősebb lakosság mintegy 38 %-a dohányzik, mit sem törődik a dohányzás rendkívüli egészségkárosító hatásával. Aprócska, de jellemző példa: amikor a szerkesztőségének írt levélben, majd az interneten nyilvánosan is szóvátettem, hogy egy irodalmi weboldal (DOKK) címlapján a cigarettázó irodalmár fényképét ki kellene cserélni egy ugyanannyira impozáns, de nem cigarettázóra, akkor a szerkesztőség, a kis hazánkban immár minden határon túlmenő tiszteletlenség (sőt, sokszor arcátlanság!) jegyében, válaszra sem méltatott, mindenki bámult, - és bámul még most is... Ilyen bámulások, bár nyilván nem ritkaságok a nagyvilágban sem, nagyon sokba kerülnek ennek a kis Hungarynak! Persze, nagyon sokba kerülnek a világnak is...
Sok-sok példát hozhatnék még, hiszen a média is ontja ezeket, csak az a baj: többnyire úgy ontja, hogy nincs becsületes törekvés a változtatásra. Nem szólnak e kis országban sem a bajokról őszintén, határozottan, igazsághoz híven, "magyarán", a közvéleményt helyesen formálóan. Sem a múlt, sem a jelen bajairól... és ezt természetesen csúnyán megsínyli a jövő.

(2009)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK"-ből.)

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!