Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-04-09 08:39:08
Megtekintve: 703
Csakbele Sámuel
Ami késik, nem múlik, - eljött a perc amikor Kergebergeföldön Csakbele Sámuel fejére került a királyi korona.

Nem sok esze volt Csakbele Sámuelnek, de ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy kevés eszét irtó soknak képzelte. Úgy vélte: elődje mindent rosszul csinált, neki tehát mindent meg kell változtatni, homlokegyenest ellenkező irányban.

Először az utcaneveket kereszteltette át másra, aminek nem örültek sem a levélírók, csomagküldők, sem a postások. A Kutya utcából Macska utca lett, ugattak is a méltatlankodó ebek, de hiába.

Ezt követően egyik meghökkentő parancs a másikat követte Csakbele Sámuel király ajkain. Rendeletet adatott ki, hogy ezután nem a túrógombócot kell megenni a tálról, hanem a túrógombócról a tálat. No ezen még segített valahogy a furfangos palotafőszakács: piskótából készített tálat, és túrógombócokra rakatta. Ám azzal már mit sem tudott kezdeni, hogy a gombócok összepiszkolták-összetúrózták a szép asztalterítőket.

Az udvaroncok eddig ágyba kapták a reggelit, és sokáig, egyesek délig is nyomták az ágyat, de nem betegség miatt, hanem merő lustaságból. Sámuel megsajnálta az ágyakat. Intézkedett, hogy ezután az ágy is kapjon reggelit, és ne az udvaronc feküdjön az ágyon, hanem az ágy az udvaroncon. No a parancs ez utóbbi része akár butaságra épülő okos megoldáshoz is vezethetett volna lustaság ellen, de a palotai főszobaberendező nem mert ujjat húzni a kövér hatalmasságokkal. Ágyak helyett vastag, pehelypuha takarókat helyeztetett a szobák bársonyszőnyegeire. Ettől fogva azokon heverésztek az udvaroncok, hasukon katicabogárnyi kis miniágyacskával. Ez utóbbi mitsem zavarta őket mézédes álmukban. Mindegyik sokáig aludt, lustálkodott, amelyikük úgy szokta meg, az továbbra is délidőig.

A királyi tanácsban azonban rettenetes dolog történt: felségsértés! Az udvaroncok nemigen szerettek mosakodni, fürödni, tisztálkodni, csak drága selyemruhákba öltözködni, enni-inni, fecsegni-locsogni, árulkodni, hazudozni, napot lopni, - persze, igaz, ami igaz, mást is loptak, nem csak a napot. Mindezek miatt a nép nem is szerette őket, de - főleg a tisztálkodás hiányának és lomhaságuknak köszönhetően - a tetvek és bolhák nagyonis. Egy tapintatlan bolhalegény viszont mit tett? Rettenetes dolgot! Az egyik udvaroncról elugrott, át egyenesen Csakbele Sámuel királyra! Mérges lett Sámuel, még fülei is bikavadítóan belevörösödtek. Rögvest parancsba adta, hogy ezentúl ne a bolha ugorjon az emberre, hanem az ember a bolhára.

Csacskamacska trónbeli intézkedései között talán ez volt a legártatlanabb, sőt, a palota főtáncmesterének jelentős zsebhasznot is hozott: a jelentkezőknek új táncot taníthatott be, a bolháraugrálóst. No és majd elfelejtettem: a tánchoz sok bolha kellett, így az udvari bolhaszállitók sem jártak rosszul. Már csak azért sem, mert az elszámolásnál minden bolhából elefántot csináltak.

Csakbele Sámuel oktattatta, műveltette az egyszerű, tudatlan embereket is: a köznépet. Könyvet irattatott a mindenre kapható palotai főfirkásszal arról, hogy ezentúl másképpen lesz helyes az addig balgán annak vélt helyett, ekképpen: például nem a szőlőből kell készíteni a bort, hanem a borból a szőlőt, nem a macskát kell küldeni az egér után, hanem az egeret a macska után, nem a tőgyénél kell fejni a tehet, hanem a fejénél, hiszen, azért fej, és annak, aki fej, ezt tudnia kell!

Csakbele Sámuel vadonatúj ötletei megihlették egyik-másik elhájasodott agyú udvaroncot is. Nem csoda ez, mert ha az egyik szamár iázik, rendszerint rákezdi a másik is. Lógófülesfalvai vitézlően fővitéz Isszentőstüsszentős Tivadar, a feltűnési viszketegségben leginkább kitűnő udvaronc, mélyenalázatosan hajbókolós tisztelettel azt ajánlotta Csakbele Sámuel királynak, hogy ezentúl, ha a trónszékre ül, ne a fején viselje a koronát, mint óvatlan elődei, hanem tegye felséges alfele, vagyis népies szóval a feneke alá. Onnan nehezebb ellopni!

Csakbele Sámuelnek megtetszett ötlet, mindjárt ki is próbálta a dolgot. Ám a korona ágai úgy megnyomták alulról, hogy máris nagyot ordított felülről:
- Szamarak szamara, bolondok bolondja, micsoda szégyenteljesen ostoba dolgot javasoltál, te akasztófára való, töketlen tökkelütött?! Hiszen ezen a koronán ülni kényelmetlen!

Ha Csakbele Sámuelnek csipetnyivel több esze van, nagyon fontos dologra jöhetett volna rá ebből a felségmérgesítő koronahistóriából, nevezetesen arra, hogy más dolog szamárságos dolgokat parancsolgatni, és megint más ezeket elszenvedni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!