Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-04-18 07:44:01
Megtekintve: 493
Iskolanemszeretem János
Hol volt, hol nem, volt egy serdülgető legényke. Jánosnak hívták, ha hívták de ha küldték, - akkor is. Hát ennek a Jánosnak éppen annyi esze volt, mint amennyi a koponyájában, egy csipetnyivel sem több. Megunta az iskolát, odalépett apjához:
- Irasson ki engem az iskolából, Apámuram, mivel a béka sem jár iskolába, mégis zöld!

Megvakarta az apja a saját fejét, majd a fiáét is, és elgondolkodott. Igaz, ami igaz, sok zöld békát látott a kacsaúsztató tavacskában. Nagy óvatosan semmit sem szólt, azt is igen halkan mondta.
Délután viszont, amikor a kertet ásta, nagy varangyosbékára lelt. Barna volt az, nem zöld. Este így szólt a fiához:
- Mégiscsak járnod kell iskolába, mert nem minden béka zöld ám! Barnát is találtam.

Hű azt a békétlen békaszerencsétlenséget! Búnak eresztette fejét a fiú, de mennie kellett az iskolába. Teltek a napok, megint megunta a padban ücsörgést. Meg is sértődött: írását macskakaparásnak minősítették. Erre otthon még a macska is felhúzta az orrát. Ő azért amiért gyönyörű, míves karommunkáját János írásához hasonlították. Méghozzá ugyanazon a napon! János meg így szólt apjához:
- Irasson ki az iskolából, Apámuram, mivel a macska sem jár iskolába, mégis bajszos lesz belőle!

Megvakarta az apja a saját fejét, majd a fiáét. Igaz, ami igaz, bajszos a macska. Nagy óvatosan semmit sem szólt, azt is igen halkan mondta.
Délután viszont, amikor nagyfröccsért ment a kiskocsmába, mit pillantott meg? Fekete-fehér foltos macska igyekezett befelé az iskolakapun. Este így szólt a fiához:
- Mégiscsak járnod kell iskolába, mert nem minden macska kerüli el az iskolát! Ma is láttam egyet, amelyik befelé igyekezett. Azt, persze, nem tudom: egerészni-e, heverészni-e, vagy pedig tudományszerzés okából.

Hű, azt az egérhajszolós bajszosát! Lógatta az orrát a fiú, de mennie kellett az iskolába. Ment is, de szívesebben vette elő táskájából a kolbászt, mint a füzetet. Könyvei meg mind szamárfület mutattak neki. Icipicit meghúzta a Panni leány copfját, azért sem dícsérték meg, pedig miért tette? Tetszett neki a Panni. Ráadásul, mikor kihívták felelni , eszébe jutott a közmondás: “Beszélni ezüst , hallgatni arany.” Hallgatott. Ám a tanár úrtól nem aranyat kapott, hanem hosszú bejegyzést az ellenőrző könyvecskéjébe. Otthon odaállt apja elé:
- Irasson ki ebből a hamis iskolából, Apámuram! Azt tanították benne: “Beszélni ezüst, hallgatni arany.”Amikor a tanár úr kérdezett, hallgattam, mint a sülthal, mégis mit kaptam? Aranyat? Dehogy! Beírták a könyvecskémbe, hogy irgum-burgum, így, meg úgy, szemtelen vagyok. Megvan pedig a két szemem, láthatja!

Megvakarta az apja a saját fejét, utána a fiáét. Igaz, ami igaz, hamis kutya sem jó, hát a hamis iskola! Ám nagy óvatosan semmit sem szólt, hanem elment a folyóhoz halfogás ügyében. Ott leült egy fűzfabokor árnyékába és kivetette a horgot. Hallgatagon nézte a vizet. Egyszercsak mit hall?

Két zsivány jött, vitakozott. János apját nem vették észre, így az hallgatagon hallgatta őket. Arról is beszéltek hová rejtették a sok aranyat, amit az évek során görbe úton szereztek. Utána elmentek nagyfröccsért a kiskocsmába.

János apja hazaszaladt, utána meg az erdei kúthoz. Vitt magával csáklyát, kötelet. Fáradságos volt kihúzni a békanyálas vízből azt az ormótlan, nagy kincsesládát, de megérte, mert telistele volt arannyal. Gazdagok lettek, János mégis elszontyolodott, mert este rászólt az apja:
- Mégiscsak járnod kell iskolába, mert nem annyira hamis az iskola, mint az a veres kutya, amelyik a komámasszony kosztját eszi! Meg is harapott a múltkor… Nézd csak, én hallgattam a folyóparton, és mennyi aranyat szereztem! Van benne valami, hogy hallgatni arany, bár, úgy vélem, ha megszólalok nem ezüstöt kapok, hanem fejbevágnak a zsiványok.

Mit tehetett János? Bele kellett nyugodnia az iskolába. Előbb sokat unatkozott, ásítozott a tanórákon, de azután figyelni kezdett erre-arra. A végére még meg is szerette az iskolát, de mire megszerette - már ki is járta. Felnőtt, feleségül vette Pannit. Három gyermekük született, már mind iskolás, és akár hiszitek , akár nem, eddig még egyik sem kérte Jánost, hogy irassa őt ki az iskolából!

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!