Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-07-28 20:54:32
Megtekintve: 552
Dr. Honti József (szerk.) : Magyar Imre centenáriumi emlékkönyv. Medicina, Bp., 2010.
Dr. Honti József orvostanár, orvostörténész olyan emlékkönyvet szerkesztett, amelyik Magyarország határain túl is, főleg a külföldön élő magyaroknál, érdeklődésre számíthat. Nem csupán az orvosok, egészségügyi dolgozók és hozzátartozóik, rokonaik, az egykor kezelt betegek körében, akik az emlékkönyv írói által név szerint említettek között ismerősöket találhatnak, hanem ennél sokkal szélesebb körben, mivel a visszaemlékezések több történelmi korszak életére, mindennapjaira is élményt adó utalásokat tartalmaznak, segítenek abban, hogy jobban megértsük a múltat.

Miért olyan fontos a múlt megértése?

A múlt és a jelen összefüggéseinek megértése, becsületes célok érdekében való átgondolása, és az adódó következtetések levonása elengedhetetlen a mainál kedvezőbb jövőhöz. Olyan igazság ez, amelyet, mint közhelyet, sokszor hangoztatnak, de nagyon-nagyon kevés történik érte, rendszerint az is hamisságokkal, felszínességekkel telten. Ez a centenáriumi emlékkönyv azonban szilárd híd a múlt és jelen között. Érdemes átsétálni abba a múltba, amely sokban ma is jelen, - a jövő érdekében.

E néhány sor részemről csak figyelemfelhívás a kötet igen gazdag tartalmára.

Rendkívül érdekes és értékes írás Magyar Imrétől a "Hogyan lettem orvos?". A világhíres magyar belgyógyász professzor, egyetemi tanszék igazgatója (utóbbi poszton a világhíres Korányi Sándor klinikájának és iskolájának szellemét őrizte, folytatta), mint ez már életében is köztudott volt róla, nem csupán szakmájának, de a magyar nyelvnek is mestere volt (szépirodalmi műveket is írt). Ám ez önmagában még kevés volna azon őszinteség nélkül, amely Magyar Imre sajátja, önmagával szemben éppen úgy, mint az őt körülvevő szűkebb és tágabb környezet bemutatásakor. A rendkívüli íráskészség, igazságszeretet, valamint a gondolkodás és tapasztalás útján elért bölcsesség együtt teszik sorait szórakoztató, izgalmas, és ugyanakkor sokat adó írássá. Kritikus önmagával szemben is, a világgal szemben is. Az egyetemi tanulmányai alatt megismert oktatóira, az egyes gyógyító, kutató közösségek légkörére, meglepő memóriával emlékezik vissza. Nem csupán az oktatók jó tulajdonságait mutatja be, hanem - ha rászolgáltak - hibáikat is. Látszik, hogy milyen fontosnak tartja egyetemi oktatónál azt: miképpen oktat. Ezzel - szerintem - a mának és a jövőnek is fontos jelzést, kérdést ad: minden rendben van e tekintetben a mai orvosegyetemi oktatóknál?

Tanulságosak az egyetemi tanulmányai alatt, a két világháború között szerzett rossz emlékei is, így az egyetemi "zsidóverések", amikor, az uszító propaganda hatására, a nem zsidó hallgatók tettlegesen is zsidó társaik ellen fordultak. Ezen a részleten is érdemes volna elgondolkodni: minden rendben van e tekintetben a mában? Mi az, ami a hamu alatt még ott parázslik a múltból, - és miért?
(Azokra az egyéb megpróbáltatásokra, tragédiákra, amelyek őt és családját érték, a kötetben Magyar László András Magyar Imre-életrajzában történik említés.)

Magyar Imre azok közé tartozott, akik felismerték: a gyógyítás sikere nem csupán az orvos szakmai tudásától, hanem emberi jellemzőitől, a beteg bizalmának megnyerésére irányuló magatartásától is nagyon jelentősen függ, utóbbi magatartás mögött viszont olyan képesség van, amelyik nem csupán öröklött, hanem fejleszthető is. Ezt a nagyon-nagyon fontos dolgot jobban megérti az, aki e kötetet, az abban levő visszaemlékezéseket olvassa. A könyvben 29 orvoskollégája, tanítványa, barátja ír Magyar Imre egyéniségéről, munkaszeretetéről, mindarról amit tőle tanult, kapott segítségül ahhoz, hogy jobb orvos lehessen gyakorló orvosi tevékenységében, kutatásaiban, a beteg ember problémáinak megértésében, gyógyításában.

Leánya, a családorvosként dolgozó Magyar Anna visszaemlékezése értékében semmiben sem marad el édesapja írásainak színvonalától, e műfajban szintén remekmű. Tárgyilagosan mutatja be a szinte óramű pontossággal dolgozó tudós egyetemi tanár mindennapjait, szakma- és emberszeretetét, követésre méltó tulajdonságait, olykor egy-egy hibáját is. Magyar Imre nyugdíjazása után is bejárt még egy ideig a klinikára, ekkor már sérelmek is érték, amit leánya írásában nem részletez. Ám éppen ez a pont, ahol hirtelen aforizmának is beillő mondat jut eszembe: minden könyv mögött ott van egy vagy több még meg nem írt könyv.

A centenáriumi kötet címlapján Walter Gábor festőművész Magyar Imréről készült portréja látható. A jó könyvet szeretők, megbecsülők örömét fokozhatja a pompás technikai kivitelezés is, ami a Medicina Könyvkiadó Zrt. munktársainak érdeme.

(Lelkes Miklós)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!