Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-09-06 14:53:26
Megtekintve: 402
A csalódottan nem csalódott legény
Szalmalángszerető kedves falucska volt, Ugrabugrapöttöm városkához nem közel, de nem is túlságosan messze. Vendégfogadó csak egy volt benne, de olyan, aki fogadott mással, valamibe, hogy így lesz vagy úgy, - több is, mint sok.

Okoslótartó Dániel nemesember volt, és legény, akinek - nemesi oklevelén, azaz kutyabőrén kívül - volt ötven hold földecskéje, meg a sziklás hegyen egy kicsike, mindössze ötszobás kastélyocskája, de annak környékén olykor zerge zörgött, és, ha Dániel eltalálta, akkor zergepörköltként tálaltatott fel.

Ennek a Dánielnek szeretője egy százholdas gazda leánya, Csipkeverő Amália volt. Igen mértéktartó leány volt: se nem csúnya, se nem szép, se nem okos, se nem buta. Dánielt, mint deli legényt nem keveselte, de a legény ötven holdját igen. Amikor Erőszászlórudas László, aki hetven holdat örökölt az apjától, megkérte Amália kezét, a leány ügyesen kiszámolta, hogy a hetven hold hússzal több, mint ötven. Ezt követően Dánielt elhagyta, Lászlót felvette, uraskodni, rudaskodni.

Sértette Dániel hiúságát, hogy otthagyta őt a leány, másnak a kedvéért, pedig titkon azt szerette volna, ha a leány az ő kedvéért hagyja el őt. Ám odáig még nem jutott el a leánynál, - és akkor közbejött ez a László!

Dániel nem volt kocsmázó ember, de ha bánata volt, akkor csak beugrott - évente egyszer-kétszer - Ugrabugrapöttöm városka kocsmájába, mert ott jobb volt a pálinka, mint a helyi vendégfogadóban, meg az összegyűlő társaság is érdekesebb. Mindegyik tagját nem mutathatom be, de Kutyaugattató Frigyest, a pálinkakiöntő-beöntő költőt nem hagyhatom ki. Ha egy legényt otthagyott a szeretett leány, senki sem tudta az illető nadrágost jobban megvigasztalni, mint Frigyes, a frissensült verseivel. Képzeljék csak el, kedves Legényolvasóim! A világirodalom legnagyobb költőinek legszebb bánkodóversei csak növelik a szív terhét, de Frigyesé - pálinkaivás és itatás közben - egyre könnyítette, sokszor a felszabadult, jókedvű röhögésig. Így Frigyes - igaz, csak a városkában és környékén - több jót tett alkotásaival, mint a világirodalom poétáinak jelesei együttvéve. Példaként idézem "Kiszerető vers" című költeményéből:

Azt hiszed: esem érted búba?!
Bubám! Szívem egykori tyúkja!
Kot-kottod szép, igaz, de most már
maradj ott, ahol megbotlottál!
Ha másra lebben alsószoknya, -
azt az én szívem meg nem szokja!

Frigyesnek ezúttal nehéz volt verseivel lebeszélnie Dánielt a búslakodásról, mivel előbb be kellett beszélnie neki, hogy van oka a szomorkodásra, csak utána jöhetett a verses lebeszélés. Ám a társaság szóba hozott egy másik leányt is, Kíváncsimáncsi Rozália grófkisasszonyt, a Nagy Kikosarazót. Az a leány eddig minden kérőjét kikosarazta, még azt a mesebeli herceget is, aki nagyon hercig és herceg volt, és nem esett a feje lágyára, csak egyszer, csecsemő korában, igaz, tartós utóhatással.

Ez a grófkisasszony a város szélén éldegélt, héttornyos, hetvenszobás kastélyban, de utóbbival nem szokott hetvenkedni. Egyébként gyönyörűszép, nagyon bájos, okos leány volt, de hiányzott belőle az a bölcsesség, hogy a kezét megkérő butácska férfiak eszét ne bírálgassa, hanem csak dícsérgesse. Az ilyen lányokból lesznek a vénkisasszonyok!

Dániel a pálinkavedelő asztaltársaság előtt kijelentette: ő sohasem fogja megkérni a grófkisasszony kezét! Erre hiába vár az a kényes kisasszony! Őelőtte le is térdelhet, még akkor sem! Ha nem térdel le, akkor sem! Semmikor!

Az asztaltársaság ezt helyeselte, igaz, ahhoz túl sokat ittak, hogy tudják: mit helyeselnek. Ez nem csoda, megesik ez egész népekkel is, ivás nélkül is. Kutyaugattató Frigyes másnap versben is híresztelte, sőt, a verset erőszakkal beletetette az Ugrabugrapöttöm Ősi Hősi Nagysága című újságba. Csak egy versszakát írom ide, bemutatóul:

Szép Kisasszony, Rozália!
Lesz ok szívének fáznia,
mert egy legény, a Dániel,
- a dicsőségét látni kell! -
szíve, sajnos, nem Önre vár!
Ez szíven üti, ugyebár?!
Dániel oly kemény legény!
Ha letérdelne Ön, szerény
alázattal, s a kézfején
csókolgatná, e nagy vitéz,
ily szókat is kibökni kész:
- Ó, hagyd, Leány! Ez hasztalan!
Én nem másítom meg szavam!

A verset nagy csodálkozással olvasgatta az egész város, leginkább Rozália grófkisasszony. El is küldte egyik sikertelen udvarlóját, Hirtelenhertelendy Henrik bárót, hogy vágja kesztyűjét ennek a szemtelen Dánielnek az arcába, hívja ki párbajra. Az ügy kapcsán Henriknek tényleg lett pár baja. Egyrészt elveszítette drága szarvasbőr kesztyűjét, mert amikor a jobbkézre valót Dániel arcába akarta vágni, akkor azt Dániel elvette tőle, de a balkezéről is lehúzta a párját, azon a címen: mihez kezdhetne ő fél kesztyűvel? További baj a lövöldözésnél történt, mert a báró már a harminc lépéses távolságnál elveszítette a balfülét, később pedig, a párbaj után, az ezüst zsebóráját, majd pedig a kalapját is.

Ezt követően Rozália kijelentette: őt nem érdekli Dániel! Ezt azzal is kimutatta, hogy közömbös arccal sétálgatott Szalmalángszerető falucskában Dániel kastélyocskája előtt, hetente háromszor. Dániel is csak hetente háromszor nézegetett ki a kastélyocska ablakából a lányra, de akkor igen ügyetlenül színlelte a közömbösséget.

A leány ezután verset írt, amelyik megjelent az újságban, "Nyelvöltögető egy beképzelt legényre" címmel:

Dániel! Beképzelt majom!
Azt hiszed: szó nélkül hagyom
szavad, mely rám olyan lenéző?!
Ez a kihívás, hidd el, végső!
Holnap, gyere, házunkhoz, gyáva,
három órakor, teázásra!
Akkor reád nyelvem kiöltöm,
így csúfollak, meglátod, rögtön!
Ha elém térdelsz, s kezem megkéred:
elutasítlak válasz végett
másnapra, mikor megint láthatsz,
s kegyelmemből nálunk teázhatsz!

Felötlött Dánielben, amit mindig is tudott: ez a grófkisasszony ezerszer többet ér Csipkeverő Rozáliánál! Elment teázni, megdícsérte a grófkiasasszony gyönyörű nyelvét, sőt, letérdelt a leány előtt, megkérte a kezét is. A választ ugyan a nevető szemű leány másnapra halasztotta, de még aznap, a rossznyelvek szerint, sok mindent csináltak a szőlőlugasban, kettesben, ami nekik nagyonis jó volt, - és másnap már a lakodalmuk pontos időpontja sem volt kétséges! E lakodalomról írta Kutyaugattató Frigyes, bár némi helytelen csalafintasággal:

Csalódottból lesz nem csalódott?
Boldogan nyeríthet a ló ott!
Ha nem csalódott lesz csalódott?
Hát arra ír pálinka, jó sok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!