Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2005-11-29 18:57:39
Megtekintve: 468
A VEREMBE JUTOTT OROSZLÁN
Az oroszlán nem vette észre a gallyakkal, fűvel fedett vermet, melyet a vadászok csapdának készítettek. Beleesett.
Megpróbált kimászni belőle. Kis híján sikerült neki felugorni és megkapaszkodni a szélén, de végül mégiscsak vissza-visszacsúszott.
Egy arrafelé kószáló majom, akit társai csak Jajdeokos Tódornak hivtak, észrevette a verembe jutott fenséget. Elõször megijedt, de, amikor látta, hogy az állatok királya nem tud szabadulni a mélyből, arra gondolt: hányszor kellett menekülnie előle. Elkezdte hát gúnyolni, ágakkal, kövekkel dobálni, majd társaihoz szaladt és szőrös mellét döngetve hivalkodott:
- Sikerült csapdába csalnom az oroszlánt! Ott van a veremben! Tehetetlen! Most bosszút állhatunk régi sérelmeinkért!
A majmok ujjongtak. Dícsérték Jajdeokos Tódor nagy eszét és megígérték neki, hogy alvezérré választják. Rohantak a verembeesett oroszlánhoz. Tódor mutatta nekik az utat.
A verem szélén rögvest megalakult az oroszlánt csúfoló majomkórus, amely nem csupán szidalmazta, gúnyolta az oroszlánt, hanem kőzáport is zúdított rá. Tódor volt a leghangosabb, legbuzgóbb kődobáló.
A sors útjait azonban olykor nehéz kiszámítani.Egyrészt a verembe hulló kövek kissé csökkentették annak mélységét, másrészt a majmok iránt érzett dühe növelte a kövekkel megsebzett oroszlán erejét. Az állatkirály ugrott egy hatalmasat, kínkeservesen, de valahogy mégis sikerült neki megkapaszkodnia a verem szélén. A majmok nagy meglepetésére egyszercsak kint volt a veremből!
A harcias kődobálók megrémültek. Futottak a fák felé, de, mielőtt valamennyien biztonságba jutottak volna, az oroszlán két majom hátát is végigszántotta körmeivel. Még örülhettek, hogy sebesülésük dacára fel tudtak kapaszkodni a fára.
Amikor a bőszült oroszlán lecsillapodott és elment, a majmok Jajdeokos Tódorra támadtak.
- Te esztelen kutyamajom! - üvöltötte vezérük. Veszélybe sodortál minket! Ostoba! Még te akartál alvezér lenni! Ne is lássunk meg többé magunk között!
A majmok most Jajdeokos Tódort dobálták meg, olyakkora lelkesedéssel, mint előbb az oroszlánt. Tódor többször is eljajgatta nevének kezdetét, de közben maradék eszére hallgatott és igyekezett menteni az irháját.
A sors fintora, hogy az oroszlán tulajdonképpen Tódornak köszönhette szabadulását. Tódor mégsem érdemelt tőle hálát, hiszen a kődobálással nem kimenteni, hanem, még a vadászok megérkezése előtt, kínozni, elveszejteni akarta az állatok királyát. Nos, igen, mindig gondolni kell arra, hogy az elvakult bosszúállás vágya veszélybe taszíthat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!