Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2006-03-22 10:21:36
Megtekintve: 631
Brixbraxbrux úr álma
Brixbraxbrux Eduárd igyekezett átvészelni a választási időszakokat. A különböző pártok megszállottait nehéz elkerülni, bár rendelkezett néhány trükkel, ilyenekkel, mint 1. nem nyitott ajtót /ez olykor sikerrel járt, de amikor, tévedésből, feleségének sem nyitott ajtót, abból, végül, több lett, mint puszta sikertelenség/, 2. a pártok közvéleménykutatási telefonhívásainál a felsorolt szavazógombok közül felszólítás ellenére sem választott, hanem, jó diplomáciai érzékkel, valamennyi gombot megnyomta egyszerre /amúgysem tudta eldönteni, hogy a következő négy évben melyik párttal nyomassa sajátmagát/, 3. a választási plakátok egyrésze előtt azért hunyta be szemét, nehogy még jobban elszomorodjon /ezek az ellenzék falragaszai voltak, szinte-szinte síró nőkkel, férfiakkal, akiknek szomorú hangulatát - a plakátok finom célzásai szerint - a kormánypártok rossz országvezetése okozta, de Eduárdunk a reményt sugalló plakátok előtt is /ezeken a kormánypártok dicsekedtek, öntudatos szerénységet mutatón/ behunyta szemét, így óvja magát a későbbi, megszokott, csalódásoktól, melyek, a választások ereményétől teljesen függetlenül, mindig bekövetkeztek.
A választási küzdelemben, négyévenként, a Hungarian pártok egymás között sokféle színdarabot eljátszottak, Shakespeare III. Richárdjától Madách nagy drámai költeményéig, Az ember tragédiájáig. No, szóval, a nagyvilágot majmolták, nagyon. Arról, hogy e pártszínészek később, választások után, mit csinálnak a kulisszák mögött, Brixbraxbrux Eduárd a Demokrácia médiáiból értesült csak: zagyva híradásokból, összevissza-beszédekből, írogatásokból, melyeken az Isten sem tud eligazodni /de annak több esze van, nem is akar!/. Ám azért nem szép Eduárdtól, hogy olykor fejét csóválja a "demokrácia" hallatán. Ha összevissza beszél is a média, azért az mégis jó, ha össze is lehet beszélni, meg vissza is. Most már csak azt kellene kideríteni: mire jó valójában?
Azt nem mondhatnám, hogy Brixbraxbrux úr teljesen meg tudta úszni szárazon a választási küzdelmeket, a jótékony kampánycsendig. Felesége ugyanis be-bekapcsolta időnként a televíziót, amely tele volt fizetett és ingyenesen biztosított választási hirdetésekkel, pártreklámokkal, síppal, dobbal, nádihegedűvel. Jó-jó, ha egyszer TELEvízió, akkor tele kell lennie valamivel, - de hát éppen ezekkel a víziókkal? A könnyelmű természetű feleség olykor egy-egy újságot is megvásárolt, pedig árán esetleg két kiló krumplit is vehetett volna, a gyengébb minőségűből.
Ilyen előzmények után nem csodálkozom azon, hogy még Eduárd is a választásokkal álmodott. Álma mégis kissé eltért a valóságtól /vagy az elrejtett valóság bújt ki álombőrben?/ Már az álomtévé is némileg másként szólította meg a mélyen letisztelt publikumot:

RÁNK SZAVAZZ, Te, Isten Barma!
Ne nézz jobbra, ne nézz balra!
KÖZÉPRE nézz! Ez ám program!
Ebből gyógyszer-gyászszer: egy gramm!
Érted, csacska?! Akkor visszlát!
CSAK RÁNK BÍZD A SZÉP KÁPOSZTÁT!

A képernyőn megjelent Kecske Pál középképviselőjelölt, egy kecsegével. A kecsege kecsegtetett, a Pál meg káposztát evett.
No, szóval, fura álom volt ez. Választási mézesmadzagok, osztogatott léggömbök, papírzászlók, a választók megnyerését célzó nyájaskodások, gazsulálások helyett Eduárd álmában új választási reklámszövegek jelentek meg. A mézesmadzagokról leoldódott a méz, eltűntek a giccses, reklámmosolyos politikusi bíztatások. Még a bájos reklámgyerek, Kovács Pistike is csintalanul kiabálta, miközben időnként nyelvet öltött a leendő szavazókra:

Kuncog az én Apukám!
- Szavazz rá, sok pupák! Lám,
amíg gombot begombolt, -
engem de jól kigondolt!
Nagy könyvet felemelek!
Csacsi felnőtt-gyerekek!
Hiszitek: ötévesen
EKKORA könyv kell nekem?!
Inább labda, meg a síp,
meg a Manci, - ő visít,
mikor copfját meghúzom...
Meghúztam már, így - tudom!

No, ez még csak-csak! Gyerekszáj. Jólesik ilyesmi ennek az egyre gyerekesebb és egyúttal egyre gyerektelenebb Hungarian népnek, amely annyira családszerető, hogy mostanában sokan házasságkötés nélkül is családoznak, újmódi divatul. Ám a Hárombetűs Párt falragasza sem ragaszkodott eredeti szövegéhez, megváltoztatta, imigyen:

Ne bámulj ránk, bambán, egyre:
inkább a MI cuclink vedd be!
A mi cuclink MAGYAR cumi,
nem külföldi kutyagumi!
Ha van még kevéske eszed:
voksodat pártunkra teszed!

No, ez is még csak-csak... Eduárd álmában azonban volt ennél erősebb is:

Mi nem vagyunk sárga szemét, -
hozzuk bajok ellenszerét!
Voksolj ránk, egy lépést téve
bolsi úr bélrendszerére!
E hazában, mondd csak, mi ép,
te nyavalyás helótanép?!
Szavazz ránk! Nem teszed, szolga,
mert Bank Bácsi mást dobol ma?!
Ha egyszer győztesek leszünk,
akkor majd jól kézbeveszünk!
Nekünk utat szab, ó, Dezső,
a Nagy Magyar Útkereső!

Brixbraxbrux ijedten gondolt arra, hogy talán mégis magyarosíttatnia kellene ősi nevét, mert nem csak brix-brixer jöhet, hanem brax-rárakx is, végül brux-bux is, utóbbi, esetleg, bikacsökkel. Ám az ember álmában gyakran éppolyan tehetetlen, mint ébrenlétében: még a nevét sem tudja magyarosíttatni. Amíg ezen tűnődött, begurult egy nagy hordó az álomfőtérre, arra felállt a Nagyon Nagy Pártszónok. Éltes dámák dobáltak neki puszikat, sőt, kevéssé éltes zsengécskék is, előbbieknél éveik túl tetemes száma, utóbbiaknál éveik túl csekélyke száma is belejátszott a dologba, de voltak ott középrétegekből is, rétesrétegesen. Lengett a sok zászló, szalag, ami nem csoda, mert lengették. A szónok máris rákezdte:

Magyar vagyok, bevallom nyomban, -
hottentotta sohasem voltam!
Magyar vagyok, határok nélkül,
de nem mondom: hat árok nélkül.
Árok, gödör, szakadék ott van
e bolsik hozta bús napokban!
Trianon? Emlék. Nem jó másra,
mint vokshozó nosztalgiákra,
de most úgyis vokson a lényeg:
az urnába nevünk tegyétek!
Család! Gyerek! Új példaképet!
Főtagtársunk, bár félrelépett,
attól még tovább járhat szája
Családról, Otthonról! Hiába,
csak súgja ember szíve, könnye:
velünk Ő, - a mi kutyánk kölyke!
Szóval, rajkók, egy se habozzon
ránkszavazót százával hozzon,
minden száz meg százával százat,
s birtokunkba vesszük a Házat!
Ünnep lesz! MEGLESZ! Nézz az Égre!
Fel, Múzsáim, Tokaj Hegyére!
Nedű sok van, de nincsen Szentebb,
mint amit e Szent Hegy teremtett!
Magyar Hegy! Sólymok ülnek ormán...
A MI kormányunk lesz a Kormány!

Brixbraxbrux Eduárdra e szónoklás csak mérsékelten hatott, mivel nem volt pénze tokaji aszúra, - dehát ki mondta, hogy a Hungarian demokráciában minden kisnyugdíjasnak tokaji aszút kell iszogatnia? Eduárd már az álomvéget remélte /sőt, lassan saját végét is/, - de nincs nagyobb diktátor az álomdemokráciánál! Lelépett valaki a falragaszról /pontosabban, aki Valaki ám, Nagy Ember!/, és nekigyürközött a beszédnek. Óriási taps fogadta. Egyesek még narancsot is dobáltak neki /nem dinnyét Csányból, hol volt még a dinnyeszüret!/, abban a téves hitben, hogy a Nagy Embernek nem telik narancsra, sőt, e kis szellemi törpék még rögtönzött népzenével is kedveskedtek neki: sípoltak, doboltak, korsókat, lábasokat ütögettek, töketlenül tökkolompoztak. Igaz, ezt a Nagy Ember beszéde alatt is folytatták, dehát ez nem vehető rossznéven: azért szellemi törpe valaki, hogy ne sok józan ész legyen a kobakjában.
Egyébként szépen beszélt a Nagy Ember, imigyen:

Nyíljatok ki, becsukott szemek:
ez az Út, melyen menni LEHET!
Akiknek félrelép a lábuk:
kedvesen rája taszigáljuk!
Mi mindenkire GONDOLUNK, de -
más mikor sor kerül a TETTre!
Tőlünk mindenki SZÁZAT kaphat
lépésben, vagy... no, az még hagyd csak!
Kérdik: mint szerzém milliárdom?
Őszintén mondom: biliárdon!
Más érdemtelent kigolyóztam...
Bolond legyek, - és begolyózzam?!
Ez a lényeg? Kimondom mostan:
NEM! Inkább e gyönyörű PROGRAM!
Neve is szép emléket láttat:
48! A sok huszárszázad!
Friss szél zászlókat vigan lenget:
hozunk MAGYAR Országszerelmet!
A Győzelem majd végül búj ki,
ha díszmagyart felölt a multi!
Piros Virágunk Piros Lélek,
de piros más is...észbe véssed!
Ki tudja, mi az: SZOCIÁLIS,
fél lábon bár, jobb sorsra vár is.
Jobb sorsát én előre látom:
itt lesz, - vagy tán a túlvilágon?
Itt lesz a LESZ! Csak lépjünk SZÁZAT,
s meglátjuk, mit a JÖVŐ láttat!

Sokáig visszhangzott a taps a hatalmas teremben. Széles vitorlavászonon megjelentek az állítólagos Hungarian Jövő vetített képei, majd büszkén elvitorláztak. Brixbraxbrux Eduárd lesett az ágyról, de nem meglepetésében, hanem azon prózai okból, hogy testes felesége is forgolódott álmában, és az ágyszakadék szélénél véletlenül meglökte gyáva hősünket, aki még egy Hungarian parlamenti választással sem mer szembenézni, legalábbis éber állapotban.
Eduárd felébredt, és aznap délelőtt mégiscsak nyitott szemű körsétát tett a városban. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy nincs lényeges különbség álma és a valóság között. Olyan ez a Demokrácia, mint a rúgós ló, amelyik... no, Eduárd kissé naturalista hasonlatát ide sem merem írni.
Önök, Olvasóim, remélem, nem értenek egyet Eduárddal. Nekem tetszik ez a Demokrácia! Meg a fából vaskarika, a fel nem kelő keljfeljancsi, az elhajíthatatlan hajítófa is...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-22 19:29:10
Kedves bogumil!

Igazad van, azt nem tudjuk, hogy PONTOSAN mi sül ki belőle, de azt, úgy gondolom, mindketten tudjuk: sok jóra nem számíthatunk.

Üdvözöl: Miklós
2006-03-22 18:33:44
Találó szatíra. Hát,ez van. benne vagyunk a sürejébe,hogy aztán mi sül ki belőle,azt senki sem tudja előre megjósolni.