Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Székács lászló
Alkotások száma: 246
Regisztrált: 2006-07-08
Belépett: 2010-04-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Versek (244)
Feltöltve: 2008-11-12 10:24:10
Megtekintve: 681
Az édes
Nyelvem törik, pedig kértem, hogy ne. Nemcsak az enyém. Az anyja az Anyámé. Az vigyázza.

Igaz, még nem sikerült tisztázni, hogy én töröm vagy mások.
A kommunikáció. Megérttetés. Megértés. Ez valamiféle együtműködésen alapul, tűzdelve, fércelve, varrva mindenféle tartalmi, formai kompromisszumokkal. Na, itt buknak fel a hibaforrások, mert ebben a nagy igyekezetben minden szépség és gonoszság élvezettel megnyilvánul.
Azaz vagy a beszélt nyelvem vagy a beszélő nyelvem, de valamelyik mindig törik. Morzsolódik.

A háború és az új forint emlékeként nekem kérés nélkül adta Anyám, én meg nagy üvöltéssel átvettem. Ez az üvöltés volt a nyugtázás, a teljesítés igazolás. A számlát később kaptam. Szavatosság kérdésébe nem mentünk bele. A definiáláskor sok bizonytalanság és még több kérdőjel maradt.

Első hangjaim az o vagy ó, és az á voltak. Szóvá is tettem gyorsan: oáá, oááááá, oáááááááá.
Ez a fajta szóképzés ugyan egymástól megkülönböztethető volt, de nehezen tanítható. Utyuli-putyuli és hasonló válaszok tömkelege zúdult rám. Azokat meg én nem tudtam értelmezni. Csak megjegyzem, most már tudom, nem is volt nekik, csak figyelem elterelők voltak.

Pályakezdőként a különféle hiányok, mint tények érzékelése folytán gyorsan rájöttem, hogy ha a dologi és szolgáltatási kéréseimet a szavaimmal egyenként és egyedileg, külön-külön összekapcsolom, akkor e jelentéstartalommal tudatosan töltött szavak jól artikulált kimondásakor a kívánságom egyértelműbben teljesül. A gyorsabb teljesülést a szóismétlések időegység alatti számának, tehát a statisztikai gyakoriság növelésének eszközével tudtam szabályozni.

Célszerű és a tudományos szemléletnek jól megfelelő volt ezt tennem a szavaimmal, hiszen azokat a jól meghatározott feltételrendszer előállásakor most már egzaktan és bármikor reprodukálhatóan képeztem, mondtam, és néha üvöltöttem.

Ezt az együttélési modellt működtettük nappal és ha felbosszantottak az értetlenséggel, akkor éjjel is.

Ebben az időszakban prioritása az éhségem és a szomjúságom oltásának volt. Ez eleinte egyszerre történt, anyatejjel. Ez az anyanyelvvel egyenlő és a továbbiakra meghatározó adomány volt. A későbbiekben a szomjamat már külön is oltani lehetett más folyadékkal. Ekkoriban kezdtem el válogatós lenni. Főleg azok után, amikor kiderült, mily csodás ételek is vannak itt. Azt hiszem, ez más bolygón nincs.

A másik nagyon fontos szolgáltatási elem elvégeztetése a környezetem, így a nedvesség felfogó ruházati darabjaim hőmérséklettől, abszolút és relatív páratartalmától, csapadék telítettségétől függött. Ez az átöltöztetés és a tisztába tevés. Ez csak később, az önkiszolgálás megtanulásával szűnt meg.

A harmadik elem szerintem játékosabb és több emléket nyújtó volt. Ez a kényem-kedvem szerint az én szórakozásomról vagy a velem törődők szórakoztatásáról való gondoskodásom. Itt a beszéd kommunikáció intenzitása pillanatnyi temperamentumomtól, annak motivációitól függött. Ez a fejlődésemet és karmám teljesítését tematikusan szolgáló tevékenység volt.

Ezt az együttműködést végül is elfogadható gyorsasággal és mélységben megtanultuk. Mindnyájan, akikre a jó Isten rábízott. Persze, mint javadalmazott, én is megtanultam. Így lassan egymás szenvedtetése is a szinte szükséges ejnye-bejnye szintre csökkent. Főleg éjjel. Idővel ekkor csak a modell harmadik eleme fordult elő.

Egyelőre a két hangon kívül más hang, hangzó szó nem érdekelt. Azt hiszem, akkor értetlenül is bámultam a babusgatók, törődők és ellátók felé, mi a fenének használnak más hangokat az o vagy ó, és az á hangokon kívül. Ezzel mindent meg lehetett határozni a világon. Fantázia, kódrendszer és kódszótár kérdése. A verziószám szerintem végtelen. Gondoltam.

Ma is vallom, karmikus kötelességem volt tisztán megtanulni e szógyököt, oá, belőle az újabb és újabb szavak képzését az á-k számának növelésével, azokon a hangsúly eltolásokkal. Abból magamnak új világot teremtettem. Sikerült. Továbbléphettem. Kösz szépen, azaz: oááááááááááá …


Mindenféle frekvencián jelen voltam, mindenféle hangerővel és ritmusban. Online és interaktív módon. Sokszor az élvezeteimet felpiszkálva, éjjel és nappal. Szívtam és adtam a tudást.

Szép emlékeim vannak. De ezzel most nem untatok senkit. Másnak is van. Csak csendben, lehet, hogy ugyanaz. Majd máskor elgondolkozunk ezen.

Az önbizalmam egyre nőtt.
Gondoltam, beszámolok minderről nektek is, égiek, ha már világra küldtetek. Ez a megszokott módon szellemi szinten meg is történt, tehát csendben. Nem is tud erről ma sem senki. Akkor még tudatosan végeztem. Nagyon élveztem.

A rám osztott szerep itt lent kitűnő volt.
Nem tisztán emlékszem már, melyik jelenetben, de akkor egy figyelmetlen pillanatomban hangosan mondtam ki más hangokat, egy ösztönös rácsodálkozást: - h ű h a.

Súgó: - Elkottyintottam magam a Paradicsomból.




(2008.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!