Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Majuli
Alkotások száma: 68
Regisztrált: 2006-07-12
Belépett: 2012-11-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (41)
-Egyéb prózai alkotások (15)
-Mese (6)
-Elbeszélések (3)
-Versek (1)
-Úti kalandok (1)
Feltöltve: 2006-07-29 18:16:01
Megtekintve: 610
A nyelvtanulásról
Egy bulgár családnál vendégeskedtünk a párommal két hétig. Mi felnőttek, a bulgárok és magyarok a kerti asztalnál ültünk, beszélgettünk, kerestük az ismerős orosz, angol, bulgár szavakat, kézzel-lábbal is magyarázkodtunk, elővettük a német "nyelvtudásunkat" is. Így csevegtünk, nevetgéltünk, szórakoztunk.

A bulgár gyerekek az udvaron játszottak, ők is elmerültek a saját játékaikba.

Mi felnőttek folytattuk a társalgást az útazásainkról, országokról, később a magyar nyelvről is beszélgettünk. Jöttek a vélemények a nyelv nehézségeiről, hogy milyen érdekes ez a nyelv stb. És végül a bulgár barátainkat tanítottuk kiejteni a "megegészségesedésünkre" szót és néhány hasonló nehézségű kifejezést. Hiába ismételtettük velük sokszor, nem sikerült hibátlanul kimondaniuk. A gyerekek arra szaladgáltak, itt-ott hallgatóztak, felfigyeltek a felnőttek kinlódására. Elvonultak a nagy kert egyik sarkába. És egyszer csak mind az öt gyerek megjelent előttünk, felsorakoztak a lurkók, egyikük intésére jó hangosan kórusban 3-szor kimondták a "megegészségesedésünkre" szót hibátlanul és tökéletes kiejtéssel. Szóhoz sem tudtunk jutni.

Hát, ebből az a tanulság, hogy az idegen nyelvtanulást érdemes elkezdeni minnél fiatalabb korban.

A bulgár házaspár, ahol laktunk, mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat országukban. Bemutattak nekünk sok nevezetességet, addig utaztattak bennünket, amig a kocsiuk el nem romlott. Ismerkedtünk a kulturával, népszokásokkal. Csodálatos két hetet töltöttünk Bulgáriában, hála Dimitrának és Nyikolának. Ők kimutatták őszinte szeretetüket a magyarok iránt, nagyszerű embereket ismerhettünk meg bennük.

Eljött a búcsúzás pillanata. A házaspár kikisért bennünket a pályaudvarra. Kedves párom az orosz nyelvtudását akarta villogtatni, miután átestünk a vámellenőrzésen. Ezt a tényt akarta közölni a vendéglátóinkkal. Megkerestük a vasuti kocsiban a helyünket és kinéztünk az ablakon. A házaspár ott állt és barátságosan integetett, mosolygott. És a párom ilyenkor komoly képével oroszul kijelenti: Vám konyec! Ez azt jelenti, hogy: VÉGETEK VAN! Szegény Dimitra és Nyikola! Azonnal elkomolyodtak, sápadozni kezdtek. Miért? Azért lesz végük, mert nagyon kedvesek voltak hozzánk?! Megmagyaráztam nekik, hogy a férjem csak azt akarta velük közölni, hogy vége van a vámellenőrzésnek. Így sikerült megnyugtatni a házaspárt. És végül jót nevettünk az eseten.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-03-12 16:00:08
Teljes mértékben igazat adok neked , RCS. Bakizni nem nagy bűn. De nyelveket nem tanulni manapság - igen.
2006-12-05 01:06:10
Köszönöm, hogy olvastad, Crexcrex.
2006-12-04 22:32:48
Ez aranyos volt!
2006-08-02 10:52:31
Később kifizetődik, ha az órszágban figyelmet fordítanak a nyelvtanulásra és áldoznak is erre. Sokan még nem értik, hogy a mai világban nyelveket tudni nélkülezhetetlen dolog. Az oroszok a háború után haragudtak a németekre, de figyelmet fordítottak az angol és a német nyelvtanulásra.
2006-07-30 07:33:51
Én is átestem a nyelvi nehézségeken, bakiztam is jó nagyokat. Volt olyan, hogy a csoportom alig tudta abbahagyni a nevetés. Mivel orosz iskolába jártam, így nekem akadtak a magyarral is problémáim. Akkor ciki volt, de most már én is mosolygok a félremondásaimon.
2006-07-30 07:00:37
Velem is megtörténtek ilyen tévedések.Sajnos,ha az ember három-négy nyelven kotyog,akkor amit nem tud angolul,annak németül keresi a szótövét,és igy kreál angol megfelelőt.Ebből voltak nekem is kalamajkáim.Ugyanez történt a spanyollal is.Dehát,végülis jót nevettünk a bakin és el volt intézve.Valóban,amit tizenévesen az orosztagozatos iskolában oroszul(jól-rosszul) megtanultam,mind a fejemben van.Amikor negyvenévesen bejártam a Szovjetuniót,jól tudtam használni a nyelvtudásomat.Az angolt már könyvből tanultam negyven fölött.Viszont a németből érettségiztem tizennyolcévesen.Ezért tudok,visszanyulni a szótövekhez és angolt kreálni magamnak.Persze,ha ott élne az ember abban a nyelvi közegben hónapok alatt beletanulna.