Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Majuli
Alkotások száma: 68
Regisztrált: 2006-07-12
Belépett: 2012-11-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (41)
-Egyéb prózai alkotások (15)
-Mese (6)
-Elbeszélések (3)
-Versek (1)
-Úti kalandok (1)
Feltöltve: 2006-11-03 08:37:22
Megtekintve: 577
Az ellenszenv
Apa és fia.
- Na, végre megjöttél. A fiam vagy, de hamarosan megérem azt, hogy nem lesz, aki egy pohár vizet a betegágyamhoz hozzon.
- Jól van, apám, sok a szöveg. Itt vagyok, és kész. Mit parancsol, uram?
- Ne gúnyolódj! Órák óta éhen-szomjan várok rád. És közben te azzal a cigánylánnyal enyelegsz. Az apád eszedbe sem jut ilyenkor.
- Mi bajod van Évával? Ő különb bármelyik falusi lánynál! Tessék, itt van a vacsorád. Egyél, igyál, és Éván ne köszörüld a nyelved. Megértetted?!
- Nem akarom azt a cafkát itt látni. Nem döglök meg egyhamar, nem fog ide költözni. Menjen a fajtájához.
- Apa, én szeretem őt és elveszem feleségül, még ha a frász is megesz téged! Ideje, hogy a gonoszság már távolodjon tőled. Anyát is megkínoztad eléggé. Ezért is büntetésben részesülsz, az ágyhoz vagy kötve. Máskülönben Évának is nekimennél. Ne jajgass, nem szánlak meg! Itt a kacsád, és most már jólesne egy kis csend. Szeretnék kicsit pihenni. A munkahelyemen elég nagy a gépek zaja.

Másnap.
- András bácsi, ne bosszankodjon, árt az egészségének. Éva rendes lány, és a fia nagyon szereti azt a kedves teremtést.
- Maga, Rozi, ne velük foglalkozzon, azért fizetem, hogy velem törődjön, ha nincs itt a János fiam. Vigye innen ezt a káposztát, nem kell.
- Hétfőtől nem jövök, mert az anyámhoz utazok, lebetegedett, őt kell ápolnom.
- Ó, még csak ez hiányzott! Mindenki ellenem van. Jaj, istenem!

Vasárnap délelőtt.
- Szervusz, apa, megjöttünk. Ezentúl Éva fog ápolni, mert Rozi néni elment, helyette nem találtam senkit. Éva elvállalta, hogy gondoskodni fog rólad.
- Ó, egek! Ez az én sorsom! Szegény Juliskám, megfordulna a sírjában, ha látná, miféle bánásmódban részesülök!
- Nyugodjon meg, András bácsi, én értek az ápoláshoz, tanfolyamot is elvégeztem és gyakoroltam is a betegápolást, - mondta Éva, miután mély lélegzetet vett és mert megszólalni a szigorú, dacos és állandóan elégedetlenkedő öregúr előtt.
- Nincs mit tennem, ágyfogságra vagyok ítélve. Jól van, gyere holnap, te kormos szemű szépség, megadom magam.

Két hónap múlva.
- Gyere ide, kis kormos szemű, nyomkodd meg a bal vállamat, nagyon fáj. Még, még. Itt is, a derekamat. Ez jó, nagyon jó. Még, még itt is, itt fogd meg...
- András bácsi, azt már nem, hogy képzeli?
- Neked teljesítened kell a kívánságaimat. Jaj, gyere vissza! Rosszul vagyok! Gyere ide-e-e-e! Miért nem jössz? Nem kapok levegőt! Uramisten! Meghalok! Meghalok!
- Ne tettesse magát! Hazug és gonosz vénember! Na, végre abbahagyta a jajgatást... Csendben van... Azt sem bánom, ha meghal. Nem kínoz többet bennünket. Szegény Jánost is állandóan terrorizálja, lelkileg is zsarolja szegény fiút.
- Éva, az orvosságomat, fulladok! Jaj, jaj!..
Éva mereven állt az ajtó előtt és hezitált. Nehéz két hónap volt mögötte, de János kedvéért tűrt a beteg szeszélyeinek. Az öreg pedig minden felgyülemlett keserűségét a lányon bosszulta meg. Éva csendben tűrte a szidalmakat, amelyek nem csak neki, hanem a családjának is, és az egész nemzedékének is szóltak.
Most eljött a pillanat. Ha most hagyja az öreget végleg eltávozni innen, ebből a világból, azonnal megszünik a tűrhetetlen állapot. Gyűlöli az öreget, de a fiát Jánost szereti. Nagyon szereti. András bácsi pedig az édesapja. Mit tegyen? Most Éva hallgatózik. Félelmetes hörgés, megint csend, utána erőtlen hang: Orvosságomat!
Éva hirtelen azon kapta magát, hogy nagyon bűnösek a gondolatai. Nem, az isten megbüntetne. Gyorsan beszaladt a beteghez, elővette az orvosságokat, az öregbe öntötte. Elővette minden tudását, képességét, hogy a beteg állapotát javítsa. Szerencsére, János épp akkor érkezett haza.
- Édesem, gyorsan telefonáljál a mentőért, - kiáltott Éva és kísérletezett a mesterséges lélegeztetéssel is. A mentők meg is érkeztek rövid időn belül. András bácsi kórházba került.
- János Évával együtt mindennap látogatta az apját az intenzív osztályon. Éva nagyon boldog volt, hogy nem engedte meg magának, , hogy az ördögi gondolatok eluralkodjanak rajta és olyan cselekedetet hajtson végre, amit később megbán. Örült is, hogy János apja él és javult az állapota.
Egy beteglátogatáskor az apa remegő hangon mondta:
- Gyermekeim, most ment el az ügyvéd. Rátok hagytam minden pénzem, vagyonomat. Házasodjatok össze! Áldásom rátok! Legyetek boldogok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-11-17 09:30:55
Köszönöm, Dawnbird!
2006-11-17 09:28:26
Nagyon jó !
2006-11-06 02:53:39
Valóban filmszerű az egész,de mai,modern lélektani tanmesének is elmenne.
2006-11-03 21:36:02
Köszönöm , Vendég, hogy itt jártál és az értékelést.
2006-11-03 14:10:20
Köszönöm, Bogi!
2006-11-03 13:34:38
Nagyon szép,lélektanilag felépített írás. Gratula.