Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Majuli
Alkotások száma: 68
Regisztrált: 2006-07-12
Belépett: 2012-11-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (41)
-Egyéb prózai alkotások (15)
-Mese (6)
-Elbeszélések (3)
-Versek (1)
-Úti kalandok (1)
Feltöltve: 2006-11-03 08:39:26
Megtekintve: 545
Ünnepek
Édesanyám mesélte, hogy december 24-én éjfél után fél óra múlva születtem. Karácsony előtt. És ez 70 évvel ezelőtt történt. A nevem pedig Éva lett, tehát december 24-és van a névnapom is. Mindenki a családban, soha nem velem foglalkozott, hanem a karácsonyi előkészületekkel. A fenyőfa alatt én is úgy, mint a többi családtag, megtaláltam a nekem szánt ajándékokat a karácsonyi jókívánságokkal plusz még ilyen mondat: Sok boldog születés- és névnapot!
Én mindig szerény voltam, soha nem panaszkodtam, hogy tulajdonképpen még nem is volt soha igazi saját ünnepem. Komolyabban nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel.
De ma 70 éves lettem! Most sem számíthatok többre. Fájó izületeim még jobban kezdtek sajogni. Végiggondoltam, hogy most sem lesz könnyű dolgom. Itt a karácsony. Sok a dolog. Természetesen az unokák segítenek díszíteni a fenyőfát, a konyhában is. De mégis csak nekem kell mindenről gondoskodnom.
70 éves lettem. Most jutott el a tudatomig, hogy ez már sokadik születésnapom. Nagyon sokadik! Átéltem a háborút, sokat dolgoztam, felneveltem a gyerekeimet, unokákra vigyáztam. És már két éve, hogy végleg elment a súlyosan beteg párom. Sajnálni kezdtem magam. A torkomban nagy csomót éreztem. A tükörbe nézni nem mertem. Ronda öregasszony lettem, a 2 és fél éves unokám is a napokban megjegyezte: mama, de sok jánc van az ajcodon. Nem is szerethet senki, lejárt az én időm. Zokogni kezdtem, de nagyon keservesen. Kicsit könnyebb lett, a csomó is eltűnt a torkomból. A bánatos elmélkedésem azzal fejeződött be, hogy eldöntöttem, élni már nem is érdemes. Nem is bánom, ha elvisz a halál. Csak ne vegyem észre, ne legyek fekvő beteg és halálommal ne okozzak senkinek semmilyen gondot. Még a temetésemet is végiggondoltam. Közben hozzáfogtam a sütéshez. A család kedvenc süteményét kezdtem készíteni.

Elérkezett az a pillanat, mikor kigyulladtak a karácsonyfa fényei, és a boldog családtagok köszöntötték egymást és mindenki megtalálta a fa alatt a gyönyörűen becsomagolt ajándékokat. A kíváncsiság engemet sem hagyott el, kerestem a saját ajándékaimat. De hiába. Nem találtam semmit. Én mindenkire gondoltam, de rólam elfelejtkeztek. Ismét elkapott a keserűséggel teli hangulat. Elvonultam az udvari kiskonyhába, beültem az öreg karosszékbe. Hajdanán, mikor még jó volt a szemem, itt kézimunkáztam sokat. A gyerekeimen, az unokákon akkor sokan megcsodálták az általam kötött pulóvereket.
Most csendesen ültem a székben, kedvem lett volna csak úgy megsemmisülni! Hogy mit tegyek, nem tudtam, csak ültem.
De nem sokáig mélyedhettem el az önsajnálatba, mert kiáltásokat hallottam: Éva mama! Hol vagy?
Megjelent két erőskezű unoka, karon fogtak és bevezettek a nagyszobába. Ott volt mindenki a népes családból. Éljenző mondatokkal fogadtak, boldog szülinapot és külön névnapot, sok-sok ajándékkal, megható szövegekkel kívántak. Elintézték, hogy ezentúl nem kell sokat dolgoznom, bejárónőt fogadtak, és meg sem tudtam jegyezni, hogy a családom mennyi minden kitűnő dolgot betervezett számomra.
Én csak sírtam és sírtam a meghatódottságtól, ezek örömkönnyek voltak.

Az igazi öröm később ért. Mikor mindenki elvonult a saját szobájába, találtam egy füzetet. Feltettem a szemüveget és átnéztem az ötödikes fiúunokám füzetét és találtam benne egy fogalmazást ilyen címmel: "Az én nagymamám".
Rólam írt ilyen sok jót és szépet? Alig tudtam elhinni. A gyerek azzal fejezte be az írását, hogy az ő nagymamájánál a világon nincs szebb és jobb nagymama.
Nem, nem akarok meghalni. Csak 70 éves vagyok, még sokáig szeretnék élni, van még dolgom e világon. És a tükörrel sincs már semmi bajom. Meg álmodni is tudok megint...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-02-10 09:22:28
Örülök a hozzászólásodnak, drága Erna.. Edit.
2007-02-10 00:23:33
Nekem már minden nap ünnep, amikor nem történik velem valami rossz. Újból elolvastam, ölel: Erna
2007-02-10 00:17:59
Ez az ünnepek beteljesülése, csodálatos ahogy megforditottad az élet értelmét. Mester vagy. Erna
2006-11-28 15:12:04
Elnézést, Dawnbird, nem akartalak ennyire megrikatni. Lehet itt mosolyogni is egy kicsit! Üdv., majuli.
2006-11-04 14:59:51
Kedves DeadlyNightshade és m-atreides! Köszönöm, hogy itt jártatok. Engemet az értékelésetek meghatott, nem számítottam ilyen elismerésre.
2006-11-04 12:56:13
Majuli! Először is gratulálok! Másodszor két hozzáfűznivaló. Számomra hihetetlenül jó érzékkel tudsz ábrázolni ilyen hétköznapi, földhözragadt (ezt egyáltalán nem lebecsülésből mondom) dolgokat is. Éppen ezért nagyjából ugyanúgy le tudod sokkolni az agyam, mint Zseby, bár ő nem teljesen ebben a stílusban ír. Szóval mindenképpen elismerésem ezekért!
2006-11-03 14:21:27
Köszönöm, Bogi!
2006-11-03 13:35:46
Könnyeztetően romantikus és megható írás. Gratula.