Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Cora Harrison
Alkotások száma: 10
Regisztrált: 2006-07-23
Belépett: 2008-02-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (10)
Feltöltve: 2006-07-26 10:44:02
Megtekintve: 430
Elvadulva - 4. rész
Az ágyra dobott, hiába próbáltam sikítani, egy nyekkenéssel belém szorult a levegő. Szinte felülről láttam az eseményeket. A sötétség ellenére tisztán kivehetők voltak támadóm körvonalai. Széles, terjengős figura, akárhol ért hozzám, mindenütt puha volt és izzadt. Hányinger keltő bűz áradt belőle, amikor szőrös arcát az enyémhez nyomta. Lemerevedve tűrtem, ahogy vaskos nyelvével végignyalja az arcomat.

Hangtalanul törtek elő belőlem a könnyek. Kapkodtam a levegőt, amitől ő csak még bátrabb lett. Mozdulatai egyre durvábbá váltak. Fájdalmasan belém mart ahol csak ért, és közben teljes súlyával rám nehezedett. Egyre közelebb passzírozta magát hozzám. Riadtan vettem tudomásul, hogy valami kemény dologgal döfködi a hasamat minden mozdulatával. Azt hittem kés van nála amit rögtön belém is márt. Eszeveszett düh lángolt fel bennem, rúgni, harapni kezdtem. Erre ő a vállaimnál fogva jó néhányszor erősen az ágyhoz vágott. Fejem hatalmasat koppant az ágy támláján. A fájdalom újra megbénított. Alig láttam, arcomat elöntötte a veríték és megszédültem.
A köpcös azonnal kihasználta a helyzetet. Úgy feszítette szét a combjaimat, hogy féltem eltöri a medencémet.
A fájdalom hirtelen jött. Soha ehhez foghatót el sem tudtam képzelni. Abban sem voltam biztos, testem mely részét ostromolja. Lihegve csúszott rajtam fel s alá, minden mozdulattal pokoli fájdalmat okozva. Egy hang sem jött ki a torkomon, sípolva kapkodtam levegőért és az istenek bocsánatáért esedeztem. A tempó egyre gyorsabb lett, aztán teste még egyszer utoljára megfeszült.
Cuppanva vált le rólam, mindenütt savanyú szagú izzadtság borított...

Miután kicsámpázott az ajtón még hosszú ideig feküdtem mozdulatlanul. A csillagokat bámultam a víz felett és Glire gondoltam. Lepergett előttem egész közös életünk, addig a pillanatig, amikor először láttam gyilkolni. Szerettem volna, ha itt lenne velem és átölelne. Tudtam, hogy megbosszulná amit velem tettek. Lehet, hogy végül velem is végezne, de legalább azzal a biztos tudattal léphetnék át a másvilágra, hogy a köpcös vére is a földet mossa...

Hajnalban nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból. A gyér fényben is jól láttam azt a rengeteg vért ami az ágyneműt és a combomat borította. Már ez sem tudott elborzasztani többé.
Sántikálva lesétáltam a tengerhez. Az ég alja épp olyan vörös volt, mit a víz ami véres combjaimat mosta. Nyakig merültem a vigasztaló hullámokba és vártam, hogy a tenger megtisztítson minden fertőtől. Ruháimat leszaggattam magamról és hagytam, hogy elvigyék a hullámok. Legszívesebben a bőrömet is levakartam volna és ki akartam tépni minden szál hajamat.
Mikor elég tisztának ítéltem testemet, kisétáltam a partra. Vetettem egy utolsó pillantást arra a nyomorúságos kis tákolmányra, ahol életem legboldogabb napjait töltöttem, majd a fák felé vettem az irányt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!