Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Ellike
Alkotások száma: 6
Regisztrált: 2003-12-22
Belépett:
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Versek (3)
Feltöltve: 2004-04-09 08:17:08
Megtekintve: 831
Vigasz
Kávétól feketült lelkem andalgó bódulatba lassítá lépteim zaját. Lassacskán botorkáltam kis utcák siserehadán, hol még közvilágítás sem nyert helyet, legalábbis az égitestek pislákoló fényét nem számítva. Fényszóró berregett mögöttem hirtelen, s vészes vadhajhászsággal közeledett. Futó pillanatra elfordítám fejem, de szemeimbe éles villanás hatolt kevélyen. Mint pisztolygolyó szakítja a légnek leplét, úgy csapott meg a szélkörív, amint elhaladt volt mellettem, nem is beszélve az izzadt arcomra tapadó tincseim közé lihegett utca poráról, majd fülembe metsző sikoly hatolt, s durva szitkozódás. "Nem én voltam" - emeltem tiltakozón-védekezőn magam elé a kezem. De a kocsi tovagördült, s újra lehajtám fejem, hogy pillanatokon belül nekiütközzek, s egyensúlyom megtartásával küszködve maradjak talpon. Bár elnézéséért esengtem, nem hagyta el hang az ajakit. Fásult lassúságom végül ismét a földre rángatta tekintetem, s gondolatim gubancán akkor jutott át a látvány, amint egy vérhabban fürdő macska groteszk pózba facsart testének képe körvonalazódott előttem. "A Kegyedé?" kérdeztem mélán, halkan, s ha nem lett volna éppen dagadó holdkorong, még jelét sem láttam volna néma válaszának: az orcáján végiggördülő könnycseppnek. "Kérem, tartson velem egy percre" s fel nyújtottam kezem. Most először rámnézett, majd pillanatnyi habozás után belémkarolt és céltalan bolyongásba vezetett ritka szóval.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-12-12 16:19:55
Míves, szép munka. Elismerésem.