Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Luis
Alkotások száma: 21
Regisztrált: 2006-08-14
Belépett: 2007-09-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (17)
Film / Zene
-Zenekritikák (4)
Feltöltve: 2006-12-17 15:25:47
Megtekintve: 2400
Európa csendes, újra csendes [Klimt 1918 - Dopoguerra - 2005]
"It's not postwar, it's another war" - hirdetik talján barátaink az igét CD-jük kellős közepén, oké, ez hangzatos, de ezt már hallottuk másoktól is, talán hitelesebben is. Ezzel és a belső borítón feszítő Lenin-élménnyel együtt már a lemez meghallgatása előtt valami szörnyen "politikás" hangulatot társíthatunk Klimték zenéjéhez - nos, szerencsére az agitáló keménykedéstől sikerült eléggé távol maradtak annyira, hogy mondjuk csak a U2 (és Bono, naná) fusson át majd az agyunkon, és ne mondjuk a Boysetsfire vagy a Rage Against the Machine.

A Bonoékkal való párhuzamvonást amúgy is erőlteti a borítón feszítő matrica: "Early U2 meets Interpol and Katatonia" - rendben, ezt akár el is hihetjük, de ez alapján nem kell különösebb egyediséget várnunk. Mégis, jobbára pozitív csalódást ígérhetek: kellemes fejlődést mutat az album az azt megelőző Undressed Momento debüt után (mely nem több egy korrekt, elsőlemezes színtérbelövésnél), ráadásul sikerült elkerülniük a melodikus jellegű rock/metal bandák rákfenéjét, az elénekesnősödést - valószínűleg nem csak nekem ugrik be a Lacuna Coil a nemzetiség és a fő csapásirány ismeretében. (Minden tiszteletem amúgy Christináéké, de azért akkor is öngól, ha kezdünk azokra hasonlítani, akik másolnak minket.)

Sokadik hallgatás után is találni hangulati pluszt az albumban: azt érzem, Klimték képesek voltak ezt a pluszt belehelyezni munkájukba. Egy mosolyogni képtelen Európát látok, egy, a történelembe belekeseredő valóságot, tehetetlen vállrándításokat emberektől, akiktől emberek jövője és élete függ. Utazunk, és egyre hangsúlyosabban látjuk szép, új jövőnk matt árnyalatait; talán ha kevesebbet hibáztunk volna, talán ha nem öltjük föl akkor azt a vörös nyakkendőt, azt a fekete inget, azt a kifogástalan zakót ... de már mindegy. Talán nincs vége a háborúnak, talán csak más eszközökkel folytattuk.

Bár azt érzem, hogy az anyag félúton elsúlytalanodik és elerőtlenedik, az összképet mégsem tudnám jó szívvel lehúzni. Látom a jövőt ebben a csapatban, ha megerősítik vonalaikat, felvértezik bátorsággal szívüket, akkor még igazán emlékezeteset is alkothatnak. Ez még nem az igazi. Kíváncsian várom a következő lemezt.

Nyolc pont a tízből.

Ajánlott számok: Snow of '85, Dopoguerra, La Tregua, Lomo, Sleepwalk in Rome.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!