Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Elieh
Alkotások száma: 5
Regisztrált: 2004-06-15
Belépett: 2011-10-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Mese (3)
Feltöltve: 2004-06-27 13:45:40
Megtekintve: 630
Tanítvány - rövid prológus
Az utca sokszor megadja a leghornak, amire vágyik. Így volt ez velem is, és első tanítványommal, akivel egy őszi napon hozott össze a sors:

Tengerkék íriszű emberporonty áll meg előttem, hogy majdnem nekimegyek. Tágra meresztett szemekkel néz fel rám, úgy tekergeti a nyakát, hogy belásson a csuklya alá. Ártatlan kis arcán hamvas, tejfehér bőr feszül, apró kezét tétován kabátom ujjára teszi, mintha csak mondani akarna valamit. De nem, nem tud még rendesen beszélni, csak valamiféle félszeg hang, vagy szófoszlány hagyja el torkát. Gyenge fényt teremtek a csuklya alá, hogy csak ő lássa. Orcáján nincs félelem, csak kíváncsiság.

- Hol az apád és az anyád kölyök? - kérdezem.

Nem akarom megijeszteni, bár félő, hogy üres hangom önmagában is elég rettentő. A gyermek érti, látom rajta. Tekintete kissé üvegessé válik, vékony könnycsík indul el szeme sarkából. Lefelé görbülő szájjal mutat a háta mögé, kis kezén vöröslő folt: vér.

Abba az irányba nézek, amott, a tér túloldalán oldalára fordult szekér, alatta véres cafatok, s terjengő bordó tócsa. Döglődő ló patája karcolja alvadó felületét, egy tagbaszakadt férfi, emberi lábat húz ki alóla. Elreccsent gerincű ifjú fekszik kitekert szögben a földön, hasában kocsirúd vasa. Ember asszony okádik mellette, mindenhol csak ácsorgó tömeg.

Újra lenézek a fiúra, szemében csak értetlenséget látok. Megfogom véres kezét, s halkan suttogni kezdek. Nem érti, mégis felfogja mi történik. Agyának egy rejtett zugában megjelenik egy sötét kámzsás alak, homokszín szemével néz az üresség közepén ácsorgó kis alakra. Fekete kezét a fiúcska felél nyújtja, valami fényes árad át belőle a kis emberbe. Annak szeme felfénylik, majd örökre sötétbe fordul, arcáról felszáradnak a könnyek.

- Légy könyörtelen kicsi ember, és ne félj semmitől! - kiáltom felé az űrön át. - Ne felejts el, lesz rá alkalmad, hogy megháláld!

A véres kis kéz lehanyatlik. Az apró ember komor arccal elindul a tér felé, átgázol a vérrel borított utcaköveken, majd eltűnik egy sötét sarok mögött. Szemében sötét fény táncol, s vele egy ütemre mozog a halál homokszín szemű, fekete táncosa.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!