Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Azolcsótrükkös
Alkotások száma: 3
Regisztrált: 2006-12-20
Belépett: 2012-08-28
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (1)
Film / Zene
-Filmkritikák (1)
Feltöltve: 2007-01-13 18:16:24
Megtekintve: 3575
Elfen Lied - anime kritika
Nem a történettel fogom kezdeni és nem is fogom azzal folytatni. Ez egy eléggé híres és népszerű anime, bár megosztott véleményekkel. Sokan azzal vádolják, h az átlag közönségnek csinálták, mások azzal, h anime-kliséket, közhelyeket használ egymás hegyén-hátán és ezáltal csak egy anime-paródia az egész. Én idáig kevés animét láttam, de úgy általában szeretem a filmeket. Az Elfen Lied pedig nagyon megfogott. Lehet, hogy pont ezért elfogult leszek a művel kapcsolatban, de nem érdekel. Véleményem szerint ez egy gyönyörű anime, ami tulajdonképpen a legáltalánosabb emberi tulajdonságokról szól, hogy mennyire nem mindegy, hogyan kezelsz valakit, a szeretet általános igényéről, az előítéletek helytelen használatáról…stb. Ezeket mindenki föl tudja fogni ésszel, éppen ezért hülyeség azzal előjönni, hogy a tömegkultúrának készült az egész, mert nem a nagyközönségnek készült, hanem erről szól, ami egészen más. Pláne azzal, hogy paródia!!! És még van egy sor példa "hülyeség-vádak" címen, de ezek után járjon az, aki kíváncsi rá… Maga a film csodálatosan meg van rajzolva, gyönyörű, klasszikus zenével aláfestve, egyszerű karakterekkel, jellemekkel, néha kicsit erőltetetten egymásba szövődő cselekményszálakkal; a vér és meztelenség nyers, tömény ábrázolásával és nagyon drámai, egyszerű, meghökkentő, érzelmes ábrázolással.(és a zenéjével együtt nekem szinte művészet:)) Szép. 18 éven felülieknek! Aki még nem látta ezt az animét, ne is olvassa tovább, mert „lelövöm” a poénokat.:)

Nincsenek „jó” és „gonosz” szereplők(kivéve a két buzit, a főigazgató meg a fia), hanem csak átlagos emberek. Hús és vér emberek, akik belecsöppentek a sorsukba, a történetbe.
Kouta: Jó indulatú, szinte felnőtt fiú, aki épp akkor kezdte meg egyetemi éveit; és eléggé viccesen kezeli a nő-ügyeket.:) Számomra hiányzik belőle egy alapvető emberi tulajdonság - ami mindenkire igaz kell, hogy legyen – az alapszintű önzőség, vagy úgymond egoizmus, hogy mindenképpen valamilyen szinten éreztesse a többiekkel az egzisztenciáját. Az a tipus, aki előbb ad, aztán kap, de ő nem várja el, hogy kapjon – akaratlanul. Szememben ilyen ember nincs a világon, ám pont ez adta meg a film egyik ízét. Mindenkire feltétel nélkül odafigyel, meghallgatja az embereket anélkül , hogy előzőleg ítélkezzen és utána példálózzon önmagával, hogy ő ezt hogyan is csinálná. Teljes mértékű empátiával érzi át a másik helyzetét és ilyenkor nem is törődik mással.
Kurama igazgató: reális gondolkodással bír, nagy koponya, jó érzelmű, igazságpárti, bár könnyen befolyásolható, amit a logikus gondolkodásának "köszönhet", mely végül a vesztére sodorja a történetben.
Lucy: Dicloniusnak született, gyilkos vektor "kezekkel", laza könnyedséggel öl meg akár több embert egy pillantás alatt. Ez válik a kárára, ugyanis egy csinos, eszes, érzékeny lány, akit csak a gyűlölet és a kirekesztés vett körül egész életében és ebben a világban kellett megtanulnia élni, aminek durva következményei lettek. Ám egy napon megismeri a feltétlen szeretet fogalmát, át is érzi; szörnyű, borzalmas életében kap egy napot a sorstól, amikor átélheti mind azt, ami eddig hiányzott neki - pedig a szeretet és a barátság mindenkinek jár - ezt az "ajándékot" Kouta adta. Szerelmes lett, és segítette túlélni azt a sok szomorúságot, amit ki kellett állnia, míg végül a sors újra össze nem hozta őket.
Nagyjából ezek a tulajdonságok jellemzik a többi szereplőt is, csak a történetük más, ezáltal a szándékuk is. Érdekes, hogy a "legrémisztőbb" alakok(Lucy, Nana, Mariko) rendelkeznek a legtisztább érzelmekkel, csak az előítélet, és az állatként való bánásmód nem engedte, hogy e tulajdonságuk akár parányi részét is megmutathassák.

A zene nagyon szép, és sikerült a felszínre hozni a film mondanivalóját. Klasszikus zene, néhol modern elemekkel vegyítve, amivel nagyon jól megteremtették a jelenetek hangulatát: melegség, család, biztonság, tragikomikus vidámság, szomorú visszaemlékezés a gyönyörű pillanatokra, sors által rendezett, félreértett tragikus találkozások; zavartság mikor nem tudsz gondolkodni, migrénes fejfájdalmak; sejtelmes borzongás, amikor tehetelenül vársz a kitörő borzalmakra; könnyfakasztóan szép pillanatok... példaként leírom egyik kedvenc jelenetemet: Nana saját vérében meztelenül fekszik a betonon erőtlenül, megverten. Mariko ül előtte tolókocsijában és gyermeki játszadozással dobálgatja Nanát ide-oda hatalmas erős vektoraival; kereszt formájában lebegteti 10 méterrel a föld felett, és nézi ahogy a meztelen, sebzett testből csöpög a vér tócsát alkotva az útra és 6 éves gyerekként unja magát, mert csak ezt az egy embert ölheti meg. Ezért „játszik” Nanával, mert ez az egy alkalom, amikor játszhat. Azt gondolnánk, hogy ez alá valami brutális, felkavaró pszicho-zenét kellene rakni. E helyett egy monoton, ismétlődő, szomorú, sziporkázó zongoradallamot hallunk. Ez eszedbe juttatja, hogy ez tulajdonképpen szomorú. Szomorú az, hogy míg Mariko irdatlan erővel született, ezen kívül nem volt semmilye. Szülei nem pátyolgatták, egy borzalmas, sötét kamrában tartották, ahol úgy szívták ki a szart a seggéből, hogy ne piszkoljon maga alá. Szomorú, hogy nem volt barátja, aki hatott volna rá, hogy ezt ne csinálja; szomorú, hogy emberek életével kellett játszania, mert senki sem törődött vele. És ilyen szemszögből nézve azt, hogyan szedi egyenként darabokra Nanát, ez már nem brutális, hanem szomorú és fájdalmas. Főleg amikor kiderült, hogy Mariko naivabb és tisztább érzelmekkel rendelkezett, mint bármely más ember, aki ennek ellenére sem tudott haragudni apjára, hanem minden porcikájában arra vágyott, hogy találkozhasson vele.

Érdekesek az anime eszközei, felszínesen utána néztem pár dolognak.
Rózsaszín: kedvesség, fiatalság, szeretet. A kislányok szine. Romantikus, nosztalgikus.
Bíbor-rózsaszín: erő, nemesség, becsvágy. Komor gyászos és szomorú, csalódottságot fejez ki. Pont a „gyilkosoknak” jutottak ezek a szinek
Liliom: ártatlanság, tisztaság, szűziesség jelképe.
Vér és meztelenség: sokaknak az a véleményük, hogy túl sok van belőle. Én úgy vélem, hogy ez csak egy perverzitás volt az alkotó részéről, ami részemről teljesen belefért.
Miért tündék dala? Szó sincs tündérekről, viszont a betét dal, olyan „tündéresen” hangzik, tisztán cseng, a liliomról szól. A zenedobozra is liliom van írva, amely végül összefonta két ember életét. Lucy is ezt a dalt próbálta dúdolni, amikor az első részben kiszabadult a fogdából.



1.
Oh, még a legyõzött is felmagasztalja a bölcsességüket és szavaikat
Áldott, aki szenved
a sebek és az élet kísértéseitõl
Istenem, mennyei tûz, légy könyörületes
Te oly szent, oly békés, oly kegyes, oly kellemes
Oly tiszta liliom

2.
Az Igazság ajka bölcsességet kell hordozzon, és a nyelve ítéletet kell szóljon
Áldott az az ember, aki szenved
Azért, mert egyszer megpróbálta, az élet koronáját érdemli
Istenem, mennyei tûz, légy könyörületes
Te oly szent, oly békés, oly kegyes, oly szeretõ
Oly tiszta liliom


Rám összegészében nagy hatással volt ez az anime, és remélem ezzel nem vagyok egyedül. Várom az észrevételeket!

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-09-17 21:34:36
Én még sajnos nem találkoztam vele, de az alapján ahogy le írtad szívesen megnézném! És ha megkérlek rá nagyon szépen, leírod nekem hogy-hogyan lehetne megnéznem, lécci!
2008-06-05 15:17:44
Nagyon szépen köszönöm hozzászólásaitokat, így megkésve is:P, örülök, h tetszett és köszönöm a biztatásokat!
Más anime-t még nem néztem, de erősen gondolkodok a Death Note-n!
Köszönöm még 1x!
2008-03-14 09:30:57
Én a Laint ajanlom, nem a death noteot :D Illetve ha nem sorozat, akkor vándorló palota, szomszedom totoro, mononoke him, vampire hunter d, ha zsenialis klisemixet szeretnel.
sajnos a sorozat az en szoc defemet nem utotte meg, de nyilvan nem en voltam a megcelzott kozonseg :D
2008-03-13 22:14:09
Az egyik első anime volt amit láttam, és emelem kalapom a lényeglátó elemzésed előtt. Nagyon jó érzékkel emelted ki alényeget és külön öröm volt olvasni a főcímdal szövegét magyarul.
Tetszett a kritika.
Gratulálok.
Ja és a Death Note-ot én is ajánlom figyelmedbe.
Meg a WichBlade-t is.
2008-02-25 21:05:02
Szia!
Én még régebben láttam, de nagyon megfogott. NAgyon tetszett amit írtál, hogy "Lucy, Nana és Mariko rendelkeznek a legtisztább érzelmekkel" Nekem Nana volt a kedvencem, így lehet picit elfogultan látom, de szerintem ő volt a "legtisztább" szereplő és az, akit igazán szeretni lehetett. És amelyik részletet kiragadtad..és ahogyan leírtad.. újra láttam magam előtt, és a szívembe facsart.
Egyébként a kritika remek, gratu csak így tovább!
Ajánlom a Death Note-ot! Az egy igazán jó anime!
2007-09-28 16:30:48
Helló én imádom úgy ahogy az összes többi animét is!!!(:
2007-04-23 01:00:24
Hááát a Klimt festmények! Nem tudom! szerintem ne próbáljunk minden egyes szösszenetbe hű de nagy mondani valókat belemagyarázni. A képk mint például ez is jól néznek ki és kész. És nekem személy szerint ad hozzá egy egyéni hangulatot. Köszi Alvara, h írtál.
2007-04-15 22:16:50
Nekem ez volt az egyik első anime sorozat amit láttam, és szinte faltam a részeket. (na jo, ezelött csak a Songokut láttam, de azt is szerettem :D ). A föcimzene pedig annyira gyönyörü, hogy sirni tudnék ha meghallgatom. A dallamában nem, de hangulatában kicsit emlékeztet a Szomorú Vasárnapra.
Azt viszont nem értettem, hogyan kapcsolódnak az át-anmesitett Klimt festmények a sztorihoz. :)
2007-01-22 02:44:05
jaja! Persze, h vannak vidám részek és éppen ez teszi szomorúvá, amikor elveszik tőled ezeket az élményeket. Az észrevételeket pedig a filmmel kapcsolatban gondoltam, szabályos kritikát írni én sem tudok:) Köszi, h írtál!
2007-01-21 13:53:29
Heló! Én nem nagyon láttam még ilyeneket előtte, az első bekezdés hatására gondoltam, hogy megnézem. Mivel nem értek a kritikákhoz, arról nem tudok nyilatkozni, de én úgy vettem észre, hogy jól ragadtál ki részleteket belőle, és jól vettél észre dolgokat. Annyi talán, hogy azért vannak benne vidám jelenetek is, amin lehet kicsit mosolyogni. De túlnyomórészt szomorú és fájdalmas, ahogy írtad. Az első rész után nem tudtam hogy nézzem-e tovább, de néztem, és nem bántam meg.