Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Endymion
Alkotások száma: 175
Regisztrált: 2007-02-19
Belépett: 2011-12-29
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (10)
-Novellák (8)
-Haikuk (57)
-Egyéb prózai alkotások (3)
-Dalszövegek (5)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (5)
-Versek (83)
Feltöltve: 2007-03-22 20:17:10
Megtekintve: 489
Félszeg költő szonettje nagyon szép múzsájához
Poros úton poroszkálok
Rád gondolok, s rögtön vers támad belőle
Írom fejemben, s vetem el - tán egy újabb szonett lesz?
Szélfútta felhő az, nem egyéb - lamentálok

Zakatol a sok fogaskerék, zúg s forog
Töprengek, írok s újrakezdem
Áthúzom, majd tollam leteszem
Csupán meddő kísérlet, mondom

(S kezdem megint, újra meg újra)
Börtönében a szó, a gondolat:
Erőmből ennyire futja.

Ágálok magamban: ha elutasítja?
Tanácstalan állok a felhős ég alatt
Ajjaj, mi lesz, orromat ha lecsavarja?

2004. VIII. 27.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-24 18:01:24
Ezt ismerem, az írást, amikor vers támad a semmiből, és olyan jó lenne nem elfelejteni, aztán kiderül, hogy erőm mire jó, mire elég! Vannak ilyen verseim, amiben elmesélem, hogy írok, de mégse.
(Szonettet írni meg nehéz!)