Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Endymion
Alkotások száma: 175
Regisztrált: 2007-02-19
Belépett: 2011-12-29
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (10)
-Novellák (8)
-Haikuk (57)
-Egyéb prózai alkotások (3)
-Dalszövegek (5)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (5)
-Versek (83)
Feltöltve: 2007-05-02 13:41:44
Megtekintve: 614
Az alkotásról
Szeretet és szenvedés, szépség és fájdalom: egy tőről fakad.
Egyik nem létezhet a másik nélkül, mindegyikükben benne rejlik-sejlik a
másik, mint magban a növény.
Szelíd szépség - a gyökér a fájdalom, az időszakosság, az elmúlás időtlenségének fájdalma.
A Szeretet: szenvedés.
És akárhová mész benned él, a lényedben letehetetlenül, elhagyhatatlanul jelző-
lámpaként, akár a fogfájás.
Ugyan növekedhet - csökkenhet de el nem múlik, mindkettő időntúli állandósággal bír. A szépség és a fájdalom kegyetlenek.
A rózsa is szép, ha kivirul, mégis tövisekkel védi magát.
A Vágy a fájdalom szikláján zúzza össze magát. És mégis: a szeretet
szenvedésének a szépség fájdalmának gyümölcsadó boldogsága van.
Vágyak kialszanak és támadnak bennünk, halnak meg és születnek főnixmadárként újjá.
A szeretet befogad, elrejt, óv.
A szenvedés, a kin befogad, megtart de el nem rejt .A fájdalom kiéget, tisztít, alkalmassá tesz a szeretetre. És a küzdelem megszépíti az embert. Kiemeli azt,
ami értékes benne, a testi-lelki erejét. És itt láttatik a szépségben levő fájdalom, a fájdalomban levő szépség.
Magány. Vajon van-e mélyebb magánya színpadon álló magányánál, a mikrofon mögött álló személy felelősségének magányánál? Az újabb és újabb ki- és feltárulkozásnál?
Akár a légtornászok, olyan az Alkotó és Befogadó kapcsolata: egyik sem létezhet a másik nélkül, egymásra vannak utalva.
Az írás: lenyomat - a lélek folyamatosan változó alakjának pillanatkép rögzülése.

"...hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat."
- írja József Attila.

Ez mutatja a művész és műélvező kapcsolatát, a kölcsönös befogadás.
Kölcsönös, mert egyik sem létezhet a másik nélkül. Hiába az alkotás, ha nincs,
aki befogadja azt és egy szellemileg éretten éhes közeg, ha nincs, amit befogadjon: olyan az, akár a parlagon hagyott termőföld.
És az alkotásban benne van a szeretet a szenvedés, a szépség és fájdalom egyaránt sajátos keveréket, a munka alkotásában kiégett ötvözetet alkotva.
És az alkotás révén mind tisztább és tisztább lesz egészen a teljesen letisztult anyagig.
2000. XII. 3-7
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!