Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Trubadúr
Alkotások száma: 258
Regisztrált: 2007-02-28
Belépett: 2011-09-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Dalszövegek (7)
-Elbeszélések (1)
-Versek (245)
Képgaléria
-Fotók (2)
Feltöltve: 2007-05-13 15:14:42
Megtekintve: 649
Egy álom
Egy álom vezetett mindig az utamon, és követtem hűségesen bármi áron. Véreztem érte, és sok szenvedtem, de fel sosem adtam a küzdelmem. Az álmot előszőr még gyermekként láttam, és nem is sejtettem, hogy mindig reá vártam. Sok-sok évvel később jöttem rá, hogy megtaláltam, de akkor is csak álom maradt, bármit is próbáltam. Nemes ember révén, lehetőségem nyílt kiváló mestereketől tanulni a harc művészetét. 18 éves koromtól ennek szenteltem minden időmet és erőmet, és próbáltam elfelejteni reménytelen szerelmem. Amint felkészültnek éreztem magam a csatákhoz és a katonaélethez a király seregébe álltam és hadnagyi rangban, egy lovas osztagot vezettem. Még a huszadik évemet is alig töltöttem be, máris egy hadjárat kellős közepén találtam magam. Kelet felé mentünk, varázslatos tájakon, és véres ütközeteken át. A nagy csatára csak későn került sor. Sok embert vesztettünk a rajtaütlések közben is. A csatamezőre felállva már korántsem voltunk az a rettenetes sereg amely elindult otthonról. Viszont szívünkben olthatatlan tűz lángolt és elesett társainknak is tartoztunk a győzelemmel. Az ellenség túlerőben állt velünk szemben, de mi fegyelmezetten tartottuk sorainkat. Nyílzápor zúdult ránk, és sokakat megsebesített. Lovasságuk rohamra indult és én is parancsot kaptam, hogy támadjak lovasaimmal. A csatatér jobb oldalán zúdultunk egymásra könyörtelenül. Mellettem lovagoló katonámat egy nyilvessző lőtte ki nyeregből és a lovak alá zuhant. Nekem a sisakomon pattant egy nyilvessző, de nem törte át a sisakom. Négy lovast megöltem, de ekkor sebet kaptam én is, mellvértem áttörte egy lándzsa. Próbáltam kilovagolni a csata fergetegéből és közben még segítettem társaimmnak ahogy tudtam. Díszes sisakom levettem és a helyettesemnek adtam, aki mellémadott két lovast akik kivittek a fergetegből. A lovamról már úgy emeltek le a tábornál. 3 napig eszméletlenül feküdtem, de hála Istennek és az orvosoknak valahogy magamhoz tértem és nem is fertőződött el a sebem. Két hétig még gyenge voltam, de végül talpra álltam. A csatát megnyertük hála lovasaimnak és helyettesemnek, aki a jobb szárnyon kitatott és áttörte az ellenfél vonalait, ezzel riadalmat okozva gyalogságuk és királyuk szívében. Tovább vonult seregünk és elértük az ellenség legnagyobb erődjét. Ostromlásba kezdtünk.
Két hónapig körülzártuk a várat és csak a készleteik kiapadását vártuk. Mikor észleltük, hogy gyengül a fegyelmük és a harcimoráljuk, belekezdtünk a vár elfoglalásába. Embeireim és az én feladatom a vár körüli terület ellenőrzése volt, hogy nehogy hátbatámadják ostromló seregünk. Két hónapig semmi ellenséges tevékenység sem volt. De egyik éjszaka, lovak dübörögtek az éjszakában. Riadót rendeltem el, nem oktalanul. Körülbelül háromszáz lovas dübörgött tüzesnyilakkal, hogy felgyujtság táborunk és készleinket. Mi azonnal támadásba kezdtünk, de kemény nyílzáporon keresztül tudtunk csak rájuk csapást mérni.
Egy óra súlyos harc után elpusztítottuk a támadókat. A király ezután magához rendelt és kapitányi rangot adott nekem és bővítette otthoni birtokaimat. Végül a várat sikerült bevenni, elenyésző veszteséggel. Az ellenségből senki nem élte túl az ostromot. Ahogy be tudtunk törni a várba, mindenkit megöltünk. Ezután még fél évet tartózkodtunk újonnan meghódított területünkön és a hatalom megszilárdításán dolgoztunk. A fősereg ezek után hazavonult. Én is hazatérem családomhoz, akik jó hírekkel vártak. Apám nagyon büszke volt rám, és örült az új földeknek. Anyám bejelentette megtalálta számomra az ideális feleséget. Mikor meghallottam ezt, mindjárt remegett a gyomrom. Tudtam nem annak nevét fogja mondani akire vágyom. És így is lett. Egy nagyon gazdag, főúri család lányát szemlélte ki nekem anyám, akinek apjával apám üzleti kapcsolatban volt. Anyám már hazajövetelem hírére vendégségbe hívta a lányt és cssaládját, Nem is sejtetem pár nappal később mikor felkeltem hogy délután milyen vendégek érkeznek, Anyám a reggelinél közölte velem a hírt. A vendégség délután meg is érdekezett. A lány gyönyörű, okos és elbűvölő volt. De egy csöpp érzelmet nem tudtam felé táplálni, puszta szimpátián kívül, ,mivel nem őt szerettem. Kelet szépségei is csak testi vágyaim kielégítésére voltak elegek, de a szívemet senki nem tudta elrabolni. A vendégek három napig maradtak és megtettek a szülők mindent, hogy egymásba szeressünk. A lánynak nem is kelett ehhez sok idő. Már a második nap reggelén valami furcsa csilloogás volt szemében. Amikor elmentek anyám teljesen letargiába esett. Nem tudta megérteni miért vagyok ennyire makacs és miért nem használom ki az alkalmat, ami az ország egyik leggazdagabb emberévé és vagyonom által főtiszté tehet. Apám üzleti jövőjét féltette és nem állt szóba velem egy hétig. Én elmentem egyik nap lovagolni és olyant látam amitől méginkábbb elszánt lettem. Egy kis folyó partján, ahova mindig jártunk szerelmemmel egy virág volt letépve. Szerelmem kedvenc virága amit mindig vittem neki. S ahogy felvettem ezt a földről, egy csengő hangot hallottam. Ott állt a lány a fák között akit szerettem. Csak álltam és azt sem tudtam mit tegyek. A harcban mindig tudtam mit kell tennem, de most teljesen tanácstalan voltam. Hozzámlépett és megfogta a kezem. Elmondta, tudta hogy ide fogok jönni és minden nap kijött ide mióta hazatértem és engem várt. Elmesélt, férje hogy bánik vele és hogy mennyire hiányoztam neki. Nem tudtam parancsolni magamnak és megcsókoltam és átöleltem. Ekkor már tudtam mit kell tennem. Levelet küldtem féjrének, melyben párbajra hívtam ki. A kihívást elfogadta és egy ködös hajnalon, nem messze házuktól találkoztunk. A párbaj életre- halálra ment, egy szál karddal gyalog. Jó bajvívó hírében állt, de engem sem kellett félteni sohasem. A párbajt megkezdtük és mint két felbőszült bika küzdöttünk. Az első sebet rajtam ejtette, vállamat megvágta, de a cél elhomályosított minden fájdalmat. A következő percben arcát sebesítettem meg. Erősen vérzett, de csak támadott. Egy rossz vágását kihasználva hasbaszúrtam. Összerogyott és pár másodperc múlva meghalt. Kedvesem sírt, megrázta ez az egész történés. Karjaimba zártam és megnyugtattam. Ellenfelemet tisztességesen saját kezűleg helyeztem örök nyugalomra.
Kedvesemet lovamra ültettem és otthonomba vittem. Szüleim most értesültek a párbaj híréről és a házassági terveimről is. Anyám sírt és nevetett egyszerre. Apám gratulált és elnézést kért tőlem a korábbi viselkedéséért.
Kedvesemmel egy hónap múlva házasodtunk össze. A királytól nyugodtabb és főleg honvédő feladatkört kértem. Ezután én feleltem a végvárak kiépítéséért, de több védelmi harcban még részt vettem. Istennek hála mindig győztesen és éppségben tértem haza. Öt gyermekünk született. Három fiam közül kettő katona lett, a harmadik pedig hivatalnok. Lányaim a királynő udvarhölgyei lettek. Most gondozom a földem és feleségemmel boldogan élek.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-08-30 23:01:05
Én értem, értem miről ír, legalábbis az én sajátos felfogásom szerint... De mégis egyszerű az értelme, talán mindenki túlbonyolítja szerintem... Annyi a lényeg, hogy képes lenne küzdeni azért ami fontos neki, ha arra kerül sor... És úgymond a legfonotsabb dolgokért ölni is képes lenne... Nem tudom, lehet ezt sokaknak nehéz meglátni, elfogadni vagy nem tudom... Szeretlek bátyó! puszi =)
2007-05-18 08:10:45
Sokszor felesleges érteni a dolgokat, egyszerűen csak örülni kell, hogy valamely érzékünknek élményt okoz.
2007-05-17 21:44:13
kedves nadix! ezt csak az értheti meg ( az álmot) aki közel áll hozzám és tudja mit is kit is jelent ez az álom:)
azért próbálkozz a továbbolvasással, hátha sikerül megérteni!
2007-05-13 19:17:49
Szép álom, tetszik!