Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció
Feltöltve: 2008-12-01 20:33:05
Megtekintve: 657
Reggeli kávé

Hajnal, nyűgösen ébredsz.
Korty kávé, majd csésze.
Még egy elég lesz.
Magadba nézel,
a kanállal babrál kezed,
elkapom tekinteted,
a gyámoltalan pillantást,
a még álmosat, tétovát,
amikor még itt vagy,
nem lépsz tovább,
amikor arcodon még
az ébredezés vet ráncot,
amit csak én látok:)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-12-02 23:09:44
Mit is mondhatnék arról a simogatásól, amit a soraid keltenek? Örülök, hogy itt jártál!
Szeretette:Aysa
2008-12-02 22:31:44
Aysa, Fefo!

Értetek megérte felnézni ma! Kétfelől simogattatok meg belül, a bennem lakó fiatalt és öreget, ám a simogatástól az időtlen arcára csaltatok mosolyt! Köszönöm!
2008-12-02 13:19:21
Kedves fefo!
Nagyon szépet írtál. Remélem felteszed!
szeretettel:Aysa
2008-12-02 10:38:26
Távolba szállt a kávé illata
amikor még tükröm volt az arcod,
ma már csak öreg kezedben tartott
üres pohárba hull a múlt hava.

Ha felfénylik néha egy-egy pillanat
ezerfelé szállva körbekering,
egymást keresve, várva megint,
már nem találjuk meg a hangokat.

Nem a Te gondolatodat folytattam Aysa, de az érzés a nosztalgia versedtől ébredt fel. szeretettel fefo
2008-12-02 06:54:24
Akkor tudod, milyen!:)
köszi, Ildikó!
2008-12-02 04:50:08
Ilyen pillantást mér én is láttam:-)
Nagyon kedves kis vers!
2008-12-01 21:35:30
Köszi, dunyha!
2008-12-01 20:36:40
Milyen kedves, bensőséges.
"a gyámoltalan pillantást"